A pénteki napsütéses délelőtt a Városligetben találta az NTGN-es csoportot. Egyrészt az erdélyi alapozó újságírókból lett kreatívírók zárófoglalkozásaként. Másrészt a VJ szakosok, azaz a videós újságírók külsős kalandja alkalmából. A Budapest egyik legzöldebb részébe található Néprajzi Múzeum és a Liget Látogatóközpont vizuális művészetén túl a világ népi hagyományait Rácz Ria és Takács Zoli rejtette terepgyakorlatba. Többek közt így is készülhetnek riportok és tudósítások az NTGN képzései kapcsán. Laurával ezúttal ennek jártunk utána.
Egy kihelyezett óra mindig külön öröm, hiszen ebből nemcsak tanulmányi kirándulás, hanem élménygyűjtés és a határontúlról érkezőknek intenzív kapcsolatépítés is kerekedik. A múzeum már kívülről is lenyűgöző látvány. Ráadásul a tetőkert függőhídszerkezete és a termőtalajjal fedett zöldterület még környezetbarát megoldás is – tudtuk meg kísérőnktől, Sándortól. Egészen a Gellért-hegyig is ellátni innen!
A múzeum homlokzatát 20 magyar és 20 nemzetközi motívum díszíti a népi ornamentika modern értelmezésben. Könnyen bele lehetett feledkezni, míg be nem futott a teljes csapat. A szimbólumrendszer méltó bevezetője annak, ami bent vár a látogatókra: a tárgyak, a színek és a színes történetek, melyek 3D-s barangolással kezdődnek Budapest makettjében. Lehetett szelfizni Gábriel arkangyal másával, mely szobor ideiglenesen költözött a látogatóközpont emberközeli terébe. Továbbá a fejlesztések lajstromát is érdekes volt végighallgatni a még függőben lévő tervekről, a Biodom kérdéses jövőjéről és madártávlatból tett virtuálisan kalandozásról nem is beszélve.
Mint megtudtuk, a Városliget az Európai Unió egyik legnagyobb parkfejlesztése. A Magyar Zene Háza, a japán Teruaki Imai tervei alapján, külön fejezet. Az épület üvegfalai mögött ugyanis minden a hangról szól – mely akusztikai kihívások a magyar kivitelezők bravúros megoldásait is dicsérik. Szó esett a Millennium Házáról is, mely az 1880-as évek egyik legidősebb épülete, a Szépművészeti Múzeum gépészeti felújításáról, a Nemzeti Galéria áthelyezéséről és “pagodásításásról”, a 13 ezer négyzetméteres ingyenes játszótérről és a nagy kedvenc hőlégballonról is– tehát a liget nemcsak hagyományőrzésre, hanem megújulásra is képes.
A Széchenyi fürdő mellett található, félkész állapotban lévő Biodomról kiderült, hogy a kulisszák mögött a jövőben egy egzotikus állatoknak szánt melegház víziója is szerepel. A kényes, fóliabuborékkal övezett épület fűtése jelenleg viszont a fürdő termálvizének hőjével megtámogatott energianyelő rendszer, hiszen ennek belső hőmérséklete 16–17 °C kell, hogy legyen. Némi felszisszenéssel, de bízva a probléma mielőbbi orvoslásban nyugtáztuk a pazarlást. Az önkormányzat, a kormány és az állatkert közt hánykolódó teendő ugyanis már egy ideje várat a megoldásra.
Végül a Közlekedési Múzeum II. világháború általi bombatalálatáról is esett pár szó. Az újjászületés reménye egy futurisztikus múzeum formájában esedékes – ahogy Gabriel arkangyal szobra a Hősök terének tetejéről is renováláson esik át. A mesteremberek által benne talált időkapszula pedig plusz rejtvény izgalmát adta nekünk – a kalligrafikus üzenetek közt ugyanis a Habsburgoknak címzett köszönet és Andrássy Gyula aláírása is fellelhető volt.
Kezdődhet az igazi kavalkád?
A diákok ezen a ponton szétszéledtek a múzeum egyes kiállítótereiben, és mi Laurával követtük őket. Volt, aki elcsípett egy tárlatvezetőt, mások inkább maguk fedezték fel a színesebbnél színesebb, beszédesebbnél beszédesebb kirakatokat. A bútorok, ruhák, ékszerek, teknők és egyéb eszközök közt járva az idő megállt – vagy legalábbis lelassult. Aki nem sietett, az akár estig is itt maradhatott, ért olyannyira belefeledkezni a könyvekbe, képekbe, tárgyakba, mintha nem lenne holnap. A tér egyik sarkában halk népzene szólt – ott meg is lehetett pihenni, mielőtt a kultúrsokknak hagytuk magunkat újra bekebelezni.
Néztük a visszatükröződő üveget, mígnem a múlt és a jelen egymásba mosódott. Közben felcsendült Ria és Zoli hangja: “Ebéd közben elmondjuk a feladatot.”
Ez a terepgyakorlat is több volt, mint egy tanulmányút – a kultúra, a természet és az emberi kíváncsiság – és mi, NTGN-es diákok is – harmóniába kerültünk egymással.
