Gyerekkori hírolvasás a konvektor mögött. Országos retorikai bajnoki címek. Stúdió, kamera, hang, majd online videós tartalom, ahol mindezen tudás összeér. Pintér-Kis Dalma Róza a Mediaworks Életmód HUB videós szerkesztője pontosan ott van, ahol érzései szerint lennie kell.
Már egészen kicsi korod óta jelen van az életedben a média. Hogyan kezdődött a vonzalom?
– Anno a nagymamámék konvektora volt a hírolvasó asztalom, ahol a műsorújságot olvastam fel a kedves „nézőknek”, de rendszeresen vezettem betelefonálós műsort is és szerkesztettem saját újságot is játékból. Szerintem születésemtől belém lett kódolva az irány.
Mi jut először eszedbe az NTGN-ről?
– Profi tanárok.
Volt előzetes tapasztalatod, ami a tévés irányba terelt a gyerekkori játékokon kívül?
– Állandóan szerepeltem, amióta az eszemet tudom. Színjátszósként, népdalénekesként, vers- és prózamondóként vagy épp táncosként. Folyton a nézők előtt álltam. Gimnáziumban retorikaversenyeken lettem országos bajnok, így egyértelművé vált, hogy a nézők előtti beszéd a lehető legkomfortosabb dolog számomra a világon. Ehhez jött még az irodalom szeretete: verseket és regényeket is írtam. Mindig is éreztem, hogy újságíró leszek, de ennek egy egészen különleges szeletébe, a tévézésbe egyenesen beleszerettem. Már az egyetemen is csináltam saját műsort, vezettem híradót, miközben magyar szakos tanárnak tanultam. Úgy vonzott ez a világ, mint a mágnes, aminek nem tudtam és nem is akartam ellenállni.
Mi volt számodra a legemlékezetesebb gyakorlati élmény az NTGN-nél?
– A stúdiógyakorlatokat szerettem a legjobban Gulyás Istvánnal. Mindig őszinte visszajelzést kaptam tőle, miközben valódi stúdióhelyzetet teremtett. Az ő óráin éreztem először azt, mennyire imádom a stúdiót – és hogy ez éltet.
Mi az a tudás, amit azóta is használsz a mindennapi munkád során?
– A legtöbbet kamatoztatott tudás a beszédtechnika. Kondor Kittinek hála lett egy igazi, hírolvasós hangom és hangszínem, ami a legbiztosabb támaszom a legstresszesebb helyzetekben is. Ehhez a Gulyás Lászlóval sokat gyakorolt spontán beszéd is hozzátett: ennek hála bármikor, bármiről, bármeddig tudok beszélni szükség szerint, összeszedetten és nyelvtanilag helyesen. Ez rengeteg tudósításnál és stand-upnál segít.
Volt olyan eleme a képzésnek, ami különösen meglepett?
– A legnagyobb meglepetés az volt, milyen nagy nevek tanítottak. Szakmailag hatalmas tapasztalattal és egzisztenciával bíró tévés szakemberek, amire egy életen át büszke leszek.
Hogyan emlékszel vissza az első napodra a jelenlegi munkahelyeden?
– Nagyon befogadó és kedves volt mindenki. Élveztem, és alig vártam, hogy még több napot tölthessek itt. A tévézéshez képest ugyan más világ volt az online tartalomgyártás videós szerkesztőként, de örülök, mert így még írhatok is.
Mennyire érzed testhezállónak a Mediaworks különböző felületein végzett munkát?
– Masszív, vidéki lány vagyok, aki ráadásul borzasztóan hálás, hogy az álmát megvalósíthatta. Imádom a munkám, így a kihívásokra nem akadályként, hanem lehetőségként tekintek.A lehető legjobb helyen vagyok. Az Aktuál HUB-nál kezdtem, ahonnan két és fél év után átnyargaltam az Életmód HUB-hoz. Itt érzem a leginkább azt, hogy a helyemen vagyok, olyan riportokat készíthetek, amelyekre régóta vágytam. Mindkét helyen óriási előny volt a televíziós háttér. Videós szerkesztőként rövid, egyperces anyagokat és hosszabb, 6–10 perces riportokat is készítünk. Mindkét esetben nélkülözhetetlen a tévés múlt és tudás. Felkutatjuk a témát, leforgatjuk, megszerkesztjük, scriptet írunk, narráljuk, majd ellenőrizzük megjelenés előtt. Szinte ugyanolyan, mint egy tévé – a plusz az, hogy cikkben is megírom őket.
Szerkesztőként vagy műsorvezetőként érint meg jobban az élő adás?
– Szerkesztőként jobban szeretem, ha nem élő, mert addig kérdezgethetem az alanyt, míg ki nem mondja azt a tökéletes 2–3 mondatot, amire az egész anyagot felépítem.
Műsorvezetőként viszont szeretem az élőzést is: megadja a szükséges adrenalint, és ilyenkor jön ki igazán, mennyire összeszedett valaki, mennyire beszél helyesen vagy kérdez jól. Ráadásul muszáj fókuszáltnak maradni, reagálni, jelen lenni.
Van olyan projekt, mely különösen meghatározó volt számodra?
– Több szociális témájú anyagot készítettem már, és néha egy-egy cikk is képes hegyeket megmozgatni. Írtam például egy agydaganatban szenvedő kislányról, akinek a szülei segítséget kértek a házuk akadálymentesítéséhez. A cikkem eljutott egy alapítványhoz, akik felkarolták a családot, és felújították az otthonukat. De hatalmas élmény volt Charles Dickens szépunokájával interjúzni vagy államtitkári stúdióbeszélgetést is készíteni. Az elmúlt három évben számos emberi történetet mutathattam be, amiért hálás vagyok. Ez a szakma velejárója – és már az első gyakornoki munkám alatt, a Nógrád Megyei Hírlapnál, 2019-ben magával ragadott az érdekes történetek megismerése. Annyira, hogy nem is tudom elképzelni az életemet enélkül. Legyen tévé, magazin, online vagy rádió – mindegy. Csak egy jó sztori kell!
Ha Te is szeretnél Dalmához hasonló módon lavírozni a média világában, várjuk jelentkezésed ITT!
-Milány Kincső-
