Ritka alkalom, amikor egy filmes világ kapuja megnyílik a kívülállók előtt. Az NTGN diákjai most kivételes helyzetbe kerültek: tizenöten keltek útra, hogy egy kétórás terepgyakorlat során bepillantsanak a magyar filmgyártás egyik legizgalmasabb helyszínére, a fóti filmstúdió világába. Csapó, indul!
A Nemzeti Filmintézet fennhatósága alá tartozó filmgyár kapuján belépve rögtön érződik: ez nem hétköznapi hely. Két forgatás is zajlik, így résen kell lenni. A határon túli alapozó, a VJ és az alapozó képzés diákjai jegyzetfüzettel, telefonnal vagy épp komolyabb fényképezőgéppel felszerelkezve vetették bele magukat a felfedezésbe. A hangulat egyszerre volt szakmai és felszabadult: nevetés, kíváncsiság, folyamatos kérdések és a fényképezőgépek kattogása kísérte az utat. A legapróbb részleteket is szó szerint a fókuszba helyezték.
Az első megálló a jelmezraktár volt, ahol a csoportot Vivi, a jelmeztervező vezette körbe. A hatvanas évektől kezdve egészen a 2000-es évekig gyűjtött kosztümök elképesztő mennyiségben sorakoznak itt: több mint 130 ezer kosztüm, gondosan rendszerezve, vasalva és állványokra rendezve egy 2500 négyzetméteres területen.
A ruhák kavalkádjában, mintha egy különleges történelmi turkálóba csöppentünk volna. A lányok csillogó szemmel simították végig a hercegnős ruhákat, a fiúk pedig a katonai egyenruhák között időztek hosszabban – olykor egy sisak került a fejekre, máskor egy óriásira méretezett egérfej. A fotózás sem maradhatott el. Hárem melltartók, különböző korok katonaviseletei, letűnt korok furcsa öltözékei, világháborús uniformisok, rabruhák, romantikus korokat idéző gúnyák – de fel-felbukkantak a Kincsem című film kellékei is. Mert minden, amit a színészek viselnek, az ruha. Ami azon kívül áll, és funkciója van, az kellék!
A diákok nem csak nézelődtek. Jegyzeteltek, közelről tanulmányozták az anyagokat, egymást fotózták, és közben instrukciókat is adtak: merre forduljon a “modell”, honnan jön a legjobb fény. Látszott, hogy a fotós alapokat már tanulták – valószínűleg Török Janó óráin.
A terepgyakorlat második része a kültéri forgatási helyszínek közé vezetett. Az egyik leglátványosabb az a hatalmas vízmedence volt, amely a kontinens legnagyobbja a maga 4600 köbméteres méretével. (Máltán van egy, ami vetekszik vele, de azt tengervízzel töltik fel.) A feltöltése 8–10 napig tart, és csúcsidőben külön logisztikát igényel. A színészek számára külön jacuzzit is biztosítanak – ott melegednek a hidegvizes jelenetek között.
Egyszer egy trónterem, másszor egy különös kiskocsma-díszlet – bár italt nem kaptunk itt, a hangulat így is filmszerű volt. Amiben sok minden csak látszat: a kő gyakran poliuretán hab vagy gipsz, de mű a fa, mű a tűz is. Az úgynevezett porcelán fa egy speciális technikával működik a balesetveszély elhárítása érdekében.
A diákok megtudhatták azt is, hogy a stúdió nem gyárt filmeket, hanem elsősorban forgatási helyszínt és infrastruktúrát biztosít a különféle produkciók számára. Olyan világhírű filmek és sorozatok ikonikus részletei készültek itt, mint a Blade Runner 2049, a Terminator: Dark Fate vagy a The North Water.
A hatalmas hangárok között sétálva az ember pillanatok alatt a vakító napsütésből vaksötétbe kerül: akkora terek ezek, hogy el lehetne bennük tévedni. Az egyik sarokban épp egy új, titokzatos külföldi produkció díszlete épült – raszta hajú szakemberek emelőkosárral dolgoztak a magasban. Egy vadnyugati látképpel a háttérben elkészül a csoportkép, a Lilaakác-köz stílusú utca végén pedig magasodik a Monsters-house, aminek árnyékában éri a csapatot az utolsó pihenő. Egy jóleső sütiadag után pedig indulás vissza a tanórákra – a fejben már rendszereződő élményekkel.
A kétórás látogatás alatt az NTGN diákjai kicsit beléphettek abba a világba, ahol a képzeletből valóság lesz. És mindezt egy-egy riport megírásával, képgalériákkal és videós anyagokkal koronázhatják meg a képzés keretében. Hajrá!
-Milány Kincső-
