A médiában dolgozni ma nem egyszerűen szakma, hanem folyamatos tanulás, alkalmazkodás és jelenlét. Egyre több fiatal keres utat ebben a gyorsan változó, mégis izgalmas világban. Így történt ez az NTGN egyik hallgatójával is, aki Miskolcról indulva mára több országos lapnál is bizonyított. Schweickhardt Gyulával beszélgettünk, aki a Boontól az Origo gazdasági rovatán át a Világgazdaságig számos műhelyben mélyíthette már az NTGN-nél megszerzett tudását.
Hogyan kezdtél érdeklődni a média világa iránt?
Amióta az eszemet tudom, szeretek írni és olvasni. Az évek során ez párosult a közélet iránti érdeklődéssel. Ennek a két halmaznak a metszetében ott volt a média – egyértelmű volt, hogy ezt az irányt választom.
Hogyan kerültél az NTGN-be Miskolcról?
A testvérem már korábban részt vett a programban, és főleg a közösségi aspektus miatt többször is ajánlotta a képzést. Emellett egy, a médiában dolgozó ismerősöm is hangsúlyozta, hogy itt lehetőségem lesz szakmailag fejlődni. Egyikük ajánlásában sem csalódtam, sőt…
Mi az első szó, ami eszedbe jut az NTGN-ről?
Közösség.
Melyik volt eddig a legemlékezetesebb terepgyakorlat?
Egyértelműen az, amikor a Fotó a digitális térben foglalkozás keretében Budaörsön voltunk. Az alkalom újraélesztette bennem a fotózás iránti szeretet, amiért örökké hálás leszek.
Mi a leghasznosabb tudás, amit eddig az NTGN-ben tanultál?
Nem tudnék egy konkrét dolgot kiemelni. Az elmúlt évben több lapnál is dolgoztam, és az NTGN-ben tanultak mindennap hasznos keretként szolgálnak a munkámhoz.
Mivel lepett meg téged leginkább a képzés?
Nem nevezném magam a legközösségibb embernek, ezért nem gondoltam, hogy ilyen jól fogom érezni magam a csoporttársaimmal. Örülök ennek a kellemes meglepetésnek.
Mi volt a legmegpróbáltatóbb feladat, amit meg kellett oldanod újságíróként?
Fülöp Zoli óráján rengeteg címadási gyakorlatot végzünk. Soha nem voltam jó ebben, így nem volt könnyű, de pont az órák miatt érzem, hogy honnan hova sikerül fejlődnöm.
Mi a legnagyobb tanulság, ami kihívást jelent a képzés során?
Minden emberhez más módokon lehet eljutni, az általánosítás veszélyes. Ez igaz mind a célzott közönségnek írt cikkekre, mind a társas kapcsolatokra.
Hogyan kerültél gyakornokként a Világgazdasághoz?
A BOON.hu-nál töltött gyakornokságom után Budapesten is ki akartam próbálni magam. És mivel a párom is itt él, nem sokat vacilláltam, amikor jött a lehetőség.
Hogyan emlékszel vissza az első napodra?
Pozitívan, annak ellenére, hogy – őszintén – eléggé meg voltam szeppenve. Nagyon más hangulatú egy ekkora szerkesztőség egy megyei laphoz képest.
Mesélj egy napodról, milyen feladataid vannak?
Most épp az Origo és a Magyar Nemzet gazdasági rovataiba írok cikkeket. Ezek egy része átvétel és fordítás, de már dolgozom saját anyagokon is. Megtanultam az adott újság stílusához igazítani a mondanivalómat, és használni a szükséges programokat és felületeket.
Mi volt eddigi digitális tartalomgyártói pályafutásod legnehezebb időszaka?
Volt pár nap, amikor még a Világgazdaságnál dolgoztam, és lebetegedtem. Otthonról kellett elvégeznem sok feladatot. Nem volt könnyű, de elégedettséggel töltött el, hogy úgy is végigcsináltam.
Az, hogy manapság képernyőre is kerül egy újságíró, mennyire okoz számodra diszkomfortot?
Igazság szerint kevés tapasztalatom van ilyen helyzetekkel, ezért egyelőre nem a legkényelmesebb. Viszont valamennyire mindenképpen szükséges ezt is vállalni. A tanulás leggyorsabb módja pedig az, ha belekerül az ember az éles helyzetekbe – még ha eleinte kényelmetlen is.
-Milány Kincső-
