Hogyan lesz az írás iránti szeretetből karrier? Miként talál egymásra egy vajdasági magyar hallgató és egy olyan képzés, amely nem tankönyvi tudást, hanem élményt, magabiztosságot és gyakorlati rutint ad? Balassa Bernadett Újvidékről indulva jutott el a hazai sajtó világába, miközben az NTGN-ben nemcsak szakmailag, de szemléletmódban is megerősödött.
Hogyan kezdtél érdeklődni a média világa iránt?
– Újvidéken végeztem el az alapképzést magyar nyelv és irodalom szakon, és mindig is közel állt hozzám az írás. Az egyetem után úgy éreztem, szeretném kipróbálni magam valami újban, a média lett az irány.
A párod fedezte fel neked az NTGN képzését. Mi az első szó, ami eszedbe jut az intézményről?
– Élmény. Az NTGN rengeteget adott az életemhez, mint a jelenlegi munkámat is, amiért nagyon hálás vagyok. Eleinte határon túli magyarként online vettem részt az órákon, és csak néhány alkalommal kellett személyesen megjelennem. De még így is mindig tanultam valami újat és érdekeset. Több ismerősöm is jó élményekről és valódi tapasztalatokról mesélt. Nem csalódtam:száraz tananyag helyett olyan tudást kaptam, amit a gyakorlatban is jól lehet hasznosítani.
Melyik volt a legemlékezetesebb terepgyakorlat?
– Egy alkalommal a budaörsi életet kellett bemutatni szöveggel és fotókkal. A terepmunka során különböző életutakkal és tapasztalatokkal rendelkező emberekkel beszélgethettem, ami sokat hozzátett ahhoz, hogy jobb ember és egyben szakember legyek. Az első igazán nagy wow-élményem pedig a stúdiógyakorlat volt. A kamerák, a mikrofonok, az egész légkör. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyenben egyszer részem lehet.
Mi a leghasznosabb tudás, amit az NTGN-ben szereztél?
– Talán az, hogy ne ijedjek meg semmilyen feladattól. Sok kihívással találkoztam, de különösen a fotózás esett a komfortzónámon kívül. Szerencsére Török Janó, az oktató, rengeteget segít. Minden feladatnál részletesen elmagyarázza, mire kell figyelni, mi az igazán fontos. A képzés segített, hogy higgadtan, tiszta fejjel álljak minden feladat elé. Ez a szemlélet a mai napig elkísér.
Mivel lepett meg leginkább a képzés?
– Hihetetlenül kedves és segítőkész embereket ismerhettem meg. Minden ott dolgozó azon volt, hogy magabiztosabbá váljak. Nem csak „ledarálták” az anyagot, hanem valóban segítettek megérteni, és már a képzés során mindent megtettek azért is, hogy el tudjak helyezkedni a médiában. A legnagyobb kihívást így most az jelenti, hogy munka mellett jól osszam be az időmet, és odaérjek az órákra.
Hogyan kerültél az Origóhoz?
– A képzési vezető keresett meg, hogy lenne-e kedvem elhelyezkedni a szakmában, mert most éppen lenne rá lehetőség. Természetesen igent mondtam, hiszen ez volt a célom már akkor is, amikor elkezdtem a képzést.
Milyen volt az első találkozásod a pályával, és hogy telnek manapság a napjaid?
– Az első napomon nagyon ideges voltam. Akkor találkoztam mindenkivel először, és féltem, hogy nem lesz elég nagy a tudásom a többiekéhez képest. Kellett egy-két hét mire ez elmúlt, de most már kifejezetten élvezem ezt az egész világot. A szerkesztőségben kapok feldolgozandó témákat, de én is javasolhatok ötleteket. Közösen megbeszéljük, mi működhet és mi nem – sokszor este 7-ig vagy akár 9-ig is eltart egy napom. Izgalmas.
Mi volt eddigi pályafutásod legmaradandóbb projektje?
– Amikor a hóhelyzet miatt iskolákat zártak be, vagy online oktatásra álltak át. Alapos kutatómunkát végeztem, minden megyében intézményeket kellett felhívnom. Végül egy jó, átfogó anyag született.
Az, hogy manapság olykor képernyőre is kell kerülnöd, mennyire jelent diszkomfortot?
– Eddig ilyenre nem került sor, és nem is feltétlenül vágyom rá. Ugyanakkor az NTGN-ben tanultak miatt, nem is tartok tőle.
A vajdasági származásod előnyt vagy hátrányt jelent?
– Nincs különbség, mindenkinek ugyanazt a feladatot kell elvégeznie. Inkább érdekesség, hogy néha használok egy-egy szót, amit mások nem ismernek, és rákérdeznek. Ezekből inkább vicces és pozitív helyzetek születnek.
-Milány Kincső-
