Tudomány, amely körbevesz minket - nem kell félni tőle

Természetesen jó stábhoz méltón már az indulás pillanatait igyekszik mindenki szűkebb „tudományterülete” eszközeivel megörökíteni. Gimbalokon táncoló és tripodokon pihenő kamerák erdejét láthatja, aki bekukkant az NTGN Mogyoród úti szentélyébe. Gondosan ügyelnek a résztvevők, hogy minden a helyén legyen, még a bőröndök is megfelelő, kamerával követhető tempóban guruljanak.

Utazási kalandok

Sosem gondoltam volna, hogy az autópálya is forgatások helyszíne lehet. A biztonság és a sebességhatárok maximális betartásával a stábot szállító kisbuszok többször előzik egymást, hogy a mosolyok és integetések tökéletesek legyenek. 4 fokban lehúzott ablakkal a rohanó sávválasztók is megörökítve.

- A hátul ülők tüdőgyulladását a tévések fizetik! – kiáltja Frankó Peti technikusunk, aki a sofőri pozíciót is tökéletesen tölti be. Hatalmas kacajok áramolnak a kocsiban, a jó hangulat a nap egészében velünk marad.

A kalandok Debrecenbe érve sem maradnak el. Az egyik vágó telefonja a lendületesebb kisbusz-kiszállás után a csatornában landol. Ő ebben a pár napban már nem lesz elérhető. Végülis minek egy média-képzésen mobiltelefon.

- Megoldom, srácok! – nyugtat minket és talán saját magát is Attila. Mi az NTGN-nél mindent megoldunk.

Kicsit (nagyon) megcsúszott indulásunknak köszönhetően a délutáni forgatás előtt már nem jut időnk szénhidráttal tölteni a szervezetünket, hanem első helyszínünket, az Agóra Tudományos Élményközpontot célozzuk meg. Ez Polgár Zoli, az egyik tévés szerkesztő forgatási helyszíne. Mint megtudom tőle, egyszer osztálykirándulásra hozták el ide, akkor ütött olyan mély nyomot belé a hely, hogy ezt tévés munkájában is meg akarta örökíteni.

Kerékpár alulnézetből

Az első interjúalany Hajduk Zsófia szakmai csoportvezető, aki állítása szerint először nyilatkozik kamerák előtt, mégis egészen rutinosan teszi a dolgát. Ez a TV-s stábot is dicséri, akik rendkívül empatikusan állnak mindenkihez, végtelen türelemmel veszik újra és újra a jelenetet, ha szükség van rá.

- Mit ettél reggelire? – csapja meg a fülemet a helyszínt tekintve kicsit szürreális kérdés. Hamar megtudom, hogy ez csak a hangpróbához kell, nem a virslin van a hangsúly. És persze újabb ok egy jó vigyorgásra az interjúalannyal.

Mindenki maximális fordulatszámon pörög, összehangoltan működnek a fogaskerekek. Egyik a led fényeket állítja, a másik a kamerákat, szavak nélkül is tudják, mi a feladat. Egy pillanatra nézek le a jegyzetfüzetembe, ezalatt egész kamerarendszer épül fel az interjú helyszínén.

- Az a jó, ha több szempontból is meg tudod mutatni az adott dolgot! – hallom a szakmai tanácsok ropogását. A rutinosabb stábtagok nem féltik a tudásukat a fiatalabbaktól.

Az Élményközpont legérdekesebb tudományos eszközeiről sorra készültek a kép- és hangfelvételek minden szögből. A két méter magas bicikli az egyik fő kedvenc itt, illetve a rendhagyó homokozó, az óriás akvárium és a labirintus. De a legnagyobb sikere a stábban egyértelműen a tüskefalnak van. Mindenhonnan egy kamera les ki a lépcsőfordulókban, az emeleten, az ablakokból.

- És most így tartsd a kezed, ne úgy simogasd a homokot – mindenki a legjobb felvételek érdekében teszi bele a tudása maximumát.

Szilágyi Zsófi operatőr még a testi épségét is kockáztatja a legjobb szögből készülő felvételért.

- Reméljük, van biztosításod – csattan máris a poén. A jó hangulat nem csak a stábot pörgeti, hanem a nyilatkozókat is lelazítja.

Még a lufi is törik

A második interjúalany Kocsár Réka, egy tudományos előadást tartó hölgy, akinek végül a prezentációja nézők híján elmaradt, de ez nem jelenthet problémát az NTGN-stábnak. Mert a váratlan helyzetekre is mindig van megoldás. Kérésünkre bemutat nekünk néhány kísérletet (a lufitörést többször is), amelyek közül a legjobbakat a stáb beleteszi az anyagba az utókornak.

- Általában szeretik ezeket az emberek, mivel az iskolában egyre kevesebb az ilyen érdekesség a fizika órákon. Sokan itt jönnek rá, hogy nem kell félni a tudománytól, az mindenhol körülvesz minket – tudjuk meg Kocsár Rékától.

- Még szeretnék egy stand up-ot, aztán mára ennyi – mondja Zoli. Ez egy rövid felkonferáló bejelentkezés.

- Kell hozzá hasznos hang? – hangzik a szakmai kérdés a technikusoktól.

- Igen – nem túl meglepő a válasz.

És máris a hideg udvaron forognak a kamerák. A pár másodperces bejelentkező videót nagyon rutinosan forgatja le a stáb.

- Leszedhetem a kamerát? Végeztünk mára?

- Szerintem végeztünk – nyugtázza a napot szerkesztőnk.

A stábtagokat úgy kell elrángatni az ördöglakatok mellől, csak a közelgő ötórai zárás ijeszti meg őket kicsit.

Mára már „csak” az esti anyagszemle, vágás maradt hátra. És a legfőbb tapasztalatom összegzése: egy jó stábnak nincs lehetetlen, minden váratlan szituációra van megoldás. Ezt az NTGN-nél nagyon megtanuljuk. Ami nemcsak a szakmában, az életben is hasznos tudás lehet.

Tamási Éva írása