Május 23-án ismét egy nyílt nap izgalmai vártak NTGN vendégeire. Beszédtechnika, podcast és tévés helyzetgyakorlatok szerepeltek a programban. Kondor Kitti, Péczeli Dóri és Takács Zoli a márciusi MCC női vezetőképző résztvevőinek tartott nyílt nap után az erdélyi delegáció tagjainak is adtak egy kis ízelítőt a képzések gyakorlati oldaláról – délelőtti és délutáni turnusban.
Kondor Kittivel indul az „almaszedés”, amit olyan ügyesen csinálnak a diákok, hogy jár a vállveregetés. A kézfejektől egészen a lábujjakig bemelegítik ezzel a testüket. A következő lépés a levegőáramlás helyes útra terelése. „Önkéntelenül jön a rekeszlégzés, ha kipréseljük onnan a levegőt. Fuh-fuh-fuh, sh-sh-sh. Így oda áramlik be helyette az oxigén.” Amikor ez már hellyel közzel megy, a szívószálakat is előkapjuk, megszólaltatjuk. „A szándék a lényeg, a különbséget úgysem lehet hallani. A száj tapadjon rá a szívószálra, és mondjuk úgy mende, monda, mende-monda.”
Cuppogó, kattogó hangokkal folytatódik a sor, a parafadugó pedig kötelező eleme minden beszédtechnika-órának. Ez a tökéletes eszköze a megfelelő artikulációs gyakorlatok előkészítésének. Szájba be, furcsa hangok ki, a hatása viszont vitathatatlan. Érdemes kipróbálni!
Pár perc múlva arra eszmélünk, hogy egyre gyorsabban mantrázzuk a példamondatokat. De nincs mitől félteni a csapatot, ők bírják szusszal. Akkor is, amikor mi, a potyautasok már csak levegő után kapkodunk.
Gondterhelt, szomorú, szerelmes hangulatok kerülnek elő a következő etapban. A tempóval, hangszínnel játszadozva fejeződik ki ugyanis a kívánt, elvárt kontextus. Pörgős, energikus, sóhajtós szavak… A mimika és gesztikuláció is árulkodó, ám ezen a ponton ennyi nem elég. A kérdezésben ott kell lennie a megvetésnek, a csodálkozásban az őszinte érdeklődésnek, a szerelmes leheletekben a magas, levegős beszédnek, mely vágyakozással eltelve koronázza meg a feladatot. Egyöntetűen rá is jönnek a résztvevők, kit mikor milyen hangulat kapkodott.
A mondatvégi jelektől függő különbségre is rávezeti Kitti a vállalkozó kedvű népet. „Meg kell tanulni megfelelően jelezni az írásjeleket – szóban is, nem csak papíron. A példamondat ezúttal: Miért adod a kenyeret a kutyának…”
A 45 perces foglalkozás keretén belül szó esik a mesterséges intelligencia hangjáról, annak betanításáról is, melyen egyöntetűen megegyezünk: sok fog múlni azon, hogy mennyire tanulja be helyesen az AI a hangszínt, ezáltal mennyire könnyíti majd meg az életünket a jövőben. Ezen a ponton a beszédtechnikai készségek újabb, nagyobb hangsúlyt kapnak.
Végül felmerül a kérdés, hogyan kell lopni a levegőt? „Egyszerre a szájon és orron, hiszen a két légzőszervünk egybetartozik. A hatásszünetek is fontosak, és ehhez ajánlom Konrád György könyvét, melyben rettentő hosszú mondatok vannak. Érdemes ezeket bejelölgetni és úgy gyakorolni.” – ismét hasznos volt a Kittinél eltöltött időszak. Mehetünk tovább!
Izzasztó hírolvasás
„Ne mutogass, stabil helyen legyenek a kezek!” – csendül fel Takács Zoli instrukciója a súgógépes hírolvasás előtt állóknak. Eloszlatva azt a tévhitet is, miszerint az összetámasztott ujjak a szabadkőművesek titkos jelét fémjeleznék. „A stabilitást segíti ez a kéztartás.” – nyugtatja meg a csapatot.
A felolvasandó hírblokkot számok véletlenszerű kihúzása után választják ki az érkezők. Nosztalgikus érzést vált ez ki belőlük, felidézi az érettségi tételek szuggerálásának idejét. Itt viszont nincs tétje a dolgoknak, nincs miért izgulni. A feladat csupán az új szerepkört kipróbálni. És jó esetben azt élvezni. Van, hogy a szavak összemosódnak, a bonyolultabb számadatokkal is meggyűlik a baja a kamerák kereszttüzében állóknak. Még a szemüvegkérdés miatti látásviszonyok is okoznak némi fennforgást. A kameraképben ugyanis csillog a jelenléte, a súgógépről olvasásban viszont egyénenként érzékelhető a hiánya. Így alakul, hogy a Gergelyből például viccesen „legerelyezés” lesz. A bakinak itt viszont van helye, a jókedvű csacsogást ez csak tovább fokozza. Felszabadult hangulatban közlekednek a csoportok az állomások közt végig a nap folyamán.
Egy podcastet reggelire?
A hangfelvételekre berendezett stúdióban az első megálló: átbeszélni, ki mit reggelizett, ebédelt. Ez ugyanis a legjobb módja a hang beállításának. „Csak mondanom kell a véleményem?” – kérdezik a résztvevők csodálkozva, miközben feltekeredik a potméter, és a fülhallgatóban visszaköszön a tiszta, zajmentes beszédhang. „Igen, de figyeljünk oda, hogy ne legyen túl terjengős a válasz, hiába úgy lenne komfortos. Műsorvezetőként elmondhatom, mennyire nehéz egy ilyen interjúval dolgozni. Ezt is tanulni kell, hogyan lehet hatékonyan átadni az információt. Senkinek sem jó, ha egy 6 perces vágott interjút nem tudunk rendesen összerakni, mert egy szusszra kikívánkozik az alany szóáradata. Az emészthetőség miatt elvárt három kérdést így nehéz beleszőni a kész verzióba. Ilyenkor érdemes akár még újra is kezdeni az egészet” – Dóri közli az első körös ukázokat, a résztvevők pedig szépen lassan belelazulnak a beszélgetésbe.
Ismét élvezhető, hallgatható anyagokat kerekítenek ki a csoportok belőle, amit otthoni elemzésre is rendelkezésre bocsát az NTGN intézménye. A hírolvasós felvételekkel együtt. Utólag véleményezni, visszanézni, visszahallgatni magunkat pedig a legjobb tanulás. És persze szokni a hangunkat, látványunkat sem elhanyagolandó szempont. Ez is a kezdeti lépésekhez tartozik a média világában!
-Milány Kincső-
