Lopják a levegőt az NTGN rádiós diákjai – tájékoztatott Bőti Attila beszédtanár. A jelenség a szakember szerint könnyen magyarázható: a kezdő rádiósok rekeszizma még nem szokott hozzá a precíz adagoláshoz, ezzel is elősegítve a rádiós berkekben levegőhiánynak nevezett állapot kialakulását.
Levegőtlen teremben, de gombnyomásra hamar frissülő légi kondíciók között tartotta meg a tanév első óráját Bőti Attila beszédtanár. Míg a légkondi csöndesen búgva pótolta a levegőt, az NTGN tehetségei a közérthető hangsúlyozás alapvonalairól alkothattak képet, s mint kiderült: egy jó helyre tett szünet többet ér ezer szónál.
A valamirevaló riporter ilyenkor kérdez. Mit szól egy szünethez, tanár úr? A valamirevaló szünet többet tart fél óránál, a legjobb dolgokra meg ugye várni kell. A nemzeti tehetség pedig türelmes fajta: szellemi – és szakmai – kibontakozásának záloga a szakszerű tudásanyag elsajátítása.
Ahogy azonban a latin közmondás tartja: elmélet gyakorlat nélkül csak egy kerék tengely nélkül. És bár a beszédtanár latintudását illetően nem tájékozódtunk, hamar világossá vált: a rádióstúdióban folytatódó óra megfelel az elmélet és gyakorlat kettős követelményének.
Az információ hírértéke és a hangmagasság összefüggéseitől a rutinos spontán beszéd képességéig hosszú út vezet: ezen az úton kíséri végig a diákokat az NTGN rádiós képzése csoportos és egyéni feladatokkal, szakmai és személyes visszajelzésekkel egészen a szakmai kibontakozás hőn áhított állapotáig.
Nincs kétség: a “lopott levegő” ilyenkor csak járulékos veszteség lehet.
– Ferencz Alpár –
