Egyre ritkább, hogy valaki valódi kíváncsiságból, a közélet iránti felelősségtudatból érkezik a média világába. Márk gyerekkora óta figyeli a világ történéseit, az írás pedig természetes közeggé vált számára. A Jurátus szerkesztőségéből az NTGN képzésébe érkezett, azóta pedig az Origót is megjárta — miközben a jogi tanulmányai és a külpolitika iránti érdeklődése különös pontosságot, árnyaltságot és fegyelmezettséget adtak munkájához. A mesterséges intelligencia használatától a több évtizedes kutatást igénylő projektekig számos kihívás formálta már, mégis ugyanazzal a lelkesedéssel beszél a szakmáról, mint amely elindította.
Hogyan kezdtél érdeklődni a média világa iránt?
– Alapvetően szeretek tájékozódni a világ eseményeiről. Számos olyan dolog történik körülöttünk, amely befolyásolja a mindennapjainkat, és ezekről legtöbbször a médiából értesül az ember. Gyerekként is a komolyabb dolgok megismerése vonzott, és már akkor érdekeltek a közéleti események.
Milyen út vezetett az NTGN-ig?
– Az egyetemi sajtóban, a Jurátusban közéleti íróként elsajátíthattam a cikkírás alapjait és a megjelenés folyamatát. Rövid időn belül a külpolitikai rovat élére kerültem. Közben szerettem volna szakmailag még inkább kiteljesedni. Egy hirdetésben találkoztam az NTGN-es felhívással, és azonnal beadtam a jelentkezésem. A sikeres felvételi után tudtam, hogy jó szakmai kezekbe kerültem.
Mi az első szó, ami eszedbe jut az NTGN-ről?
– Az összetartozás. Az NTGN nemcsak egy szakmai műhely, hanem egy összetartó közösség, akiket az egyéni értékek is összekapcsolnak – a hallgatóktól az oktatókig.
Mi a leghasznosabb tudás, amit sikerült az elmúlt években hazavinned?
– Nincs olyan tudás vagy ismeret, ami valamiért ne lenne értékes. Az írói készségek elsajátításától a SEO-kulcsmondatok megtanulásán át a műfajismeretig és a helyesírásig olyan készségekre teszek szert, amelyek elengedhetetlenek a minőségi újságíráshoz.
Mivel lepett meg téged leginkább a képzés, amiről nem gondoltad, hogy része lesz?
– Leginkább a mesterséges intelligencia használatának oktatása lepett meg. Ma már az AI a mindennapok része globális szinten. Hihetetlen, milyen területeken van jelen, sok szakmában egyre nagyobb szerepet kap, és már minisztériumi szinten is tervezik az oktatásba való beemelését. Naprakész tudást szerezni ezen a téren elengedhetetlen, és rengeteg időspórolást is jelent egy-egy projekt során. Ráadásul mi, NTGN-es hallgatók előnybe is kerülünk, hiszen gyakorlatias, intenzív képzés zajlik ezen a téren.
Mi a legkeményebb tanulság és/vagy feladat, amit meg kellett oldanod eddig újságíróként?
– Több évtizedre visszamenőleg elvégezni egy kutatómunkát, nem egyszerű feladat, de óriási sikerélmény, amikor a végén megszületik belőle az írás. Az újságírás egy nagyszerű szakma. Nemcsak azért, mert meg akarod ismertetni másokkal azt, amit te már megértettél, hanem mert közben önmagadat is jobban megismered. Rájöttem, hogy ez a pálya mennyivel mélyebb – nemcsak egy cikk közlésének folyamata, hanem önismereti út is.
A jogi tanulmányaid és a külpolitikai érdeklődésed mennyire jelennek meg a munkádban?
– Tisztában vagyok a polgári jogi és egyéb törvényi követelményekkel, amelyeket a jogalkotó egy író munkája kapcsán elvár. A valósághű tartalom előállításához, a pontos és hiteles, ellenőrzött tények megírásához, illetve a személyiségi jogok tiszteletben tartásához ez fontos. A politikai érdeklődésem — legyen az kül- vagy belpolitikai — gyakran összefügg a jogi ismereteimmel. A közéletben gyakran felmerül egy-egy ilyen jellegű téma, és ehhez a jogi háttértudás nagy segítség egy magyarázó cikk elkészítésében, főleg például egy kampányidőszak során.
Mi volt eddigi újságírói pályafutásod legmaradandóbb interjúja, riportja?
– Számomra minden megjelent cikk sikerélményt jelent. A riport mindig magas kvalitást vár el az írótól, de büszke vagyok arra is, hogy részt vettem egy nagyobb TDK-esemény megírásában is. Gyakran publikálok jogi témákban is az egyetemi sajtóban. Legutóbb az őszi kötcsei piknik huszadik évfordulójához gyűjtöttem anyagot, amelyet jó volt viszontlátni egy vezető hírportál oldalán.
Manapság az újságíróknak sokszor „képernyőre is kell kerülniük”. Ez mennyire jelent számodra diszkomfortot?
– A sajtó és a média között van átjárás, ez ma már egy működő tendencia. Sokkal könnyebb képernyőn szerepelni, mint 20 éve, és sokszor szükséges is ahhoz, hogy egy téma jobban beépüljön a köztudatba. Több újságírót látunk hírjellegű csatornák műsoraiban szerepelni, ahol szóban fejtik ki a véleményüket. Emellett egyre több platformot használunk a különböző korosztályok megszólításához. Az újságírók gyakran podcastot indítanak, majd később a televízió képernyőjén is megjelennek. Ez jó módszer arra, hogy a szerzőket közelebbről is megismerje a széles publikum, és ne csak a saját olvasótáboruk körében fejtsék ki véleményüket. Mindemellett szakmai hitelességet is tükröz, és bizonyítja a lineáris média megkerülhetetlen súlyát a közéletben.
-Milány Kincső-
