Gyerekkori álmából hivatás, gyakornokságából örökbefogadott főszerkesztőség – így írható le röviden Pallagi Marianna pályája, aki Kárpátaljáról indulva talált utat a hazai médiában. Mesél a kezdetekről, a legnagyobb kihívásokról, egy legendás rendezővel készült első interjújáról, és arról is, miért ne adjuk fel a kreativitást különösen az AI korában.
Hogyan kezdtél érdeklődni a média világa iránt?
– Már gyerekként is hangoztattam, hogy újságíró szeretnék lenni, noha ekkor még azt sem tudtam, eszik vagy isszák a tollforgatást – pláne a klaviatúrán pötyögést. Kárpátalján nem volt lehetőség magyar nyelvű újságíróképzésre, ezért magyar–ukrán szakpárosításon vérteztem fel magam tudással. Amikor médiaképzést és gyakornoki lehetőséget kínált az alig egyéves Kárpátalja.ma hírportál, nem haboztam.
Hogyan kerültél az NTGN-be?
– Egy anyaországi újságíró kollégám hívta fel a figyelmem rá. Úgy éreztem, egy helyben toporgok, kezdtem kiégni, nagyon jókor jött a lehetőség. Bár nem voltam benne biztos, hogy sikerül a Budapest–Kárpátalja vonalon történő ingázás, ám a nehézséget megoldotta a koronavírus. Különben a felvételire se jutottam volna el. Egy autóbaleset után, nyakmerevítő gallérban, pizsamában jelentkeztem be az online felvételire, ahol szerencsére nem az outfitem alapján döntöttek.
Mi a leghasznosabb tudás, amit az NTGN-ben tanultál?
– A SEO és egyéb keresőoptimalizálás nem annyira csodás, de annál megkerülhetetlenebb a világában történő elmélyülés. A személyes fejlődésemben Takács Zoltán órái lendítettek talán a legtöbbet. Imádtam a feladatait, főként a kreatív írásnál. Még ha a határidőkhöz nem feltétlenül sikerült mindig tartanom magam…
– Mivel lepett meg leginkább a képzés?
– A helyesírásórával. Pedig evidens, és igencsak ráfér(t) mindenkire. Bódi Zoltán egy jelenség, és egy két lábon járó lexikon, akitől rengeteget lehet tanulni.
Mi volt a legmegpróbáltatóbb feladat, amit meg kellett oldanod eddig újságíróként?
– 2012-ben Az ember tragédiáját vetítettük Beregszászban, és zöldfülűként Jankovics Marcell volt a vendégünk. Nekem kellett moderálnom a film utáni közönségtalálkozót. Másnap reggelre megbeszéltünk egy randevút egy nyugodtabb interjúra is. Hajnalig ültem a papírjaim felett, hogy ne ugyanazokat a kérdéseket tegyem fel, amiket már nyilvánosan elpuffogtattam. Közben viszont ne legyenek felületesek se, és ne kelljen utólag szégyenkeznem miattuk. Úgy rémlik, hogy nem kellett.
Hogyan jutottál el a kezdetektől a mai felelős feladatokig?
– Eleinte nem volt saját gépem és asztalom. Többször a főiskola könyvtárából szerkesztettem az anyagokat, illetve párhuzamosan kellett helytállni programszervezőként, újságíróként, fordítóként és a portál szerkesztőjeként. Pedig akkor még gyerekcipőben jártunk, két-három napos átfutási idővel jelentek meg a fordítások, és a civil szervezet munkája sem volt ennyire szerteágazó. Ha valaki akkor azt mondja, hogy pár éven belül a megye minden nagyobb magyarlakta vidékét lefedjük kulturális fesztiváljainkkal, és a telefonon pötyögve publikálok majd a színpad mellett egy több ezer főt megszólító fesztivál közepén, szerintem el is menekülök. Így viszont együtt növekedve elviselhetőbb volt a hajtás. A pandémia, majd a háború sok tevékenységünknek megálljt parancsolt. Bár napi szinten foglalkozom a hírportállal, jelenleg a kislányom élvezi és követeli a figyelmem legjavát.
Mi volt eddigi pályafutásod legmaradandóbb projektje?
– Maga a hírportál. Nem én alkottam, de gyakornoki munkám első pillanatától gyermekemmé fogadtam. Munka után huppantam is a laptopom elé, nehogy lemaradjunk valamiről. Nem azért, mert plusz pénzt kaptam vagy kértem volna érte. Azt akartam, hogy mi legyünk a legjobbak, a legelsők. Hajnalokba nyúlóan cikkeket szerkesztettem, konspiráltam az akkori korrektorunkkal és rendszergazdánkkal, hogy hogyan tudnánk fejlődni. Volt, hogy hajnali ötkor fesztiválhelyszínre kellett indulnunk, de háromkor még cikkeket időzítettem, hogy akkor is legyenek hírek, ha terepen vagyunk. Azóta szerencsére vannak tüneményes ügyeleteseink, akik sokat segítettek – a családalapítás és az ép eszem megtartásában is fontos szerepet játszottak (legalábbis ebben bízom).
Mit üzennél a média iránt érdeklődők számára?
– Ha művelni szeretnéd a szakmát, akkor csináld jól! Annyi influenszer, blogger, „sztárújságíró” van mérhetetlenül elszállva magától, silányabbnál silányabb produktumokat generálva. Sok kihívást okoz az AI is, és nem tehetjük meg, hogy lemaradjunk. Ne adjuk fel a kreativitásunkat, ne cseréljük be a gondolkodást mesterséges tucatmondatokra! Ha a média világába vágysz, ne mondj le a célodról, vértezd fel magad megfelelően. És erre kiváló lehetőséget biztosíthat az NTGN képzése.
-Milány Kincső-
