Pár éve még inkább elvontabb prózákat és verseket írt, manapság a Rockstation magazinnak ad le koncertbeszámolókat, ajánlókat és kritikákat Almási Ágnes, az online újságíró csoportunk diákja. Elárulta, hogy a legtöbbet abban fejlődött az NTGN képzésében, hogy strukturáltabban, egyszerűbben és fogyaszthatóbban ír.
Színes egyéniség Almási Ági, hiszen informatikai képzettsége ellenére az irodalom a nagy szerelme. Na, meg az extrém metál. Imád koncertekre járni és megírni, amit ott átél.
- A Papírhajó Íróműhelynél és az Indulási oldal irodalmi folyóiratnak is tevékenykedtem, de az életem egy fontos részét mindig is az extrém rock szeretete határozta meg. Skandináv fesztiválokon minden nyáron önkéntesként is dolgozom és most már hála a Rockstation online rockmagazinnak, írok is erről a zenei világról.
Miért jelentkeztél anno az NTGN újságíró képzésére?
- Mert az írás mindig meghatározó része volt az életemnek, de nem volt sem elég elméleti tudásom, sem gyakorlatom benne. Az irodalmi prózáim versszerűek voltak, a verseim meg kevésbé rímközpontúak. A cikkeim pedig túl elvontak, bonyolultak. Rá kellett jönnöm, hogy az egyes műfajokban miként lehet strukturáltabban, egyszerűbben és fogyaszthatóbban írni.
Melyek lettek a kedvenc műfajaid?
- A publicisztikai műfajok közül a jegyzet, a glossza és a kritika. Az utóbbi kapcsán tanultak egy lemez vagy egy koncert esetében sokszor segítenek a felkészüléstől, a kutatómunkán keresztül egy írás szempontrendszerének és ívének a megtervezéséig. De az átmeneti műfajokat, az interjút és a riportot is megszerettem. Utóbbi mindig nagy kihívás, hiszen a legösszetettebb műfaj. Talán az útiriport áll hozzám a legközelebb a riportfajták közül.
Hogy kerültél a Rockstation szerzői közé?
- Egyszer a suliba kellett írnom egy cikket és a kutatómunka közben ráakadtam egy írásukra. Megtetszett az oldal és gondoltam, felveszem velük a kapcsolatot, hátha lesz belőle valami. Kértek egy írást, ami kritika helyett inkább ajánlónak sikerült, mégis tetszett és onnantól írhatok cikkeket. Most már egyre többször fordul elő, hogy küldenek is egy-egy helyre, ha kell egy írás.
Mi az, amit ott tanultál az eddigi munkád során?
- Minden lapnak van egy stílusa, ami megjelenik a címadásban, a leadekben, a szövegek szerkesztésében. Olyan aprólékos, elemző visszajelzést nyilván nem kapok, mint az NTGN oktatóitól, de lassan beletanulok abba, hogy ennél a lapnál milyen alapvető jegyeket várnak el.
Nem zavar a néha keményebb kritika a médiasuliban az oktatóktól vagy éppen a csoporttársaktól?
- Abszolút nem, sőt. Ez lényegében egy pszeudoszerkesztőség, egy őszinte, nagyon különböző egyéniségekből álló, mégis nagyon jól működő csoport. Mindenkinek megvan a maga világképe, felfogása, kritikai nézőpontja, amit érdemes megfontolni az anyagok közös elemzésekor. Nagyon jó, hogy folyamatosan írunk és mindenki segít jobbá tenni az írásokat, mert ezzel lehet igazán fejlődni.
Milyen célokkal vágsz neki a következő időszaknak?
- Nagyon szeretnék még többet írni és minden műfajban fejlődni. Valahogy úgy érzem, hogy még mindig egy kiscsibe vagyok ezen az úton, aki ugyan már totyogni képes, de még sokat kell tanulnia és fejlődnie ahhoz, hogy magabiztosan szaladjon!
