Van, aki véletlenül sodródik a média világába, és van, aki beleszületik. Gusztony András az utóbbi kategóriába tartozik: édesapja újságíró volt, így ez a hivatás már fiatalon beszippantotta. Számára a történetmesélés, a hírek nyomon követése és a kérdezés művészete már egészen korán természetessé vált.
Mi az első szó, ami eszedbe jut az NTGN-ről?
– Amit maga a mozaikszó is takar: tehetséggondozás.
Hogyan kerültél a képzésbe?
– Egy ismerős ajánlása révén csatlakoztam. Nem sokat gondolkodtam: a lehetőség adott volt, az érdeklődés pedig már régóta bennem élt. Egy olyan közeggel szembesültem, ahol nemcsak tanítanak, hanem valódi szakmai alapokat adnak. Ráadásul, ami igazán meglepett, az a gyakorlatorientáltság. Sokkal többet tanultam meg ott egy év alatt, mint a 3+2 éves egyetemi képzés során.
Mi a leghasznosabb tudás, amit az NTGN-ben tanultál?
– Az egyik legnagyobb hozadékának az online világ mélyebb megértését tartom. Az algoritmusok működése, a közösségi média és a Google rendszere azon tudások, melyek a mai napig aktívan jelen vannak a munkámban.
Melyik volt a legemlékezetesebb terepgyakorlatod?
– Egy kihelyezett fotós óra különösen megmaradt bennem. A Nyugati pályaudvar környékén találtunk egy fiatal, hajléktalan, egértulajdonos srácot. Az utcákat járva pénzt gyűjtöttünk az említett állat fenntartására. Fél óra alatt 10 ezer forint jött össze. Érdekes volt látni az emberek reakcióit, és még érdekesebb mindezt képekben dokumentálni.
A legnagyobb, legbonyolultabb tanulság, ami kihívást jelentett a képzés során?
– A mobilizáció. Szegedről rendszeresen Budapestre utazni nem volt egyszerű, de a mobilizáció végül erősítette a kitartásom és az alkalmazkodóképességem.
Hogyan kerültél a jelenlegi munkahelyedre?
– Az egyik kiváló oktatóm, Rácz Ria keresett meg azzal, hogy lenne-e kedvem az MTI-nél dolgozni. Néhány napos betanulás után, 2022 szeptemberében már Csongrád-Csanád vármegyei tudósítóként dolgoztam, Bács-Kiskun és Békés vármegyéket is lefedve.
Milyen volt az első munkanapod, és miben más a munka világa, mint amire számítottál?
– Igazából pont azt kaptam, amit vártam. Egy újságíró munkája nem a klasszikus irodai keretek között zajlik. Vidéki eseményekre járok ki helyszíni tudósításokat készíteni.
Mit volt a legmegpróbáltatóbb feladat, amit meg kellett oldanod eddig?
– A legmegterhelőbbnek a Tranzit fesztivál tudósítását említeném. Több, egy órás előadást kellett rövid idő alatt másfél oldalas hírré formálni, miközben az előadások között alig egy óra szünet volt.
Mi volt eddigi pályafutásod legmaradandóbb projektje?
– Szintén a Tranzit fesztiválhoz csatolnék vissza. Több alkalommal is visszahívtak, és élvezettel teszek eleget a felkérésnek újra és újra. A Balaton-parti környezet, Tihany hangulata, az ismerős arcok és az esti programok különleges kettősséget adnak: a munka és a közösségi élmény vegyítését.
Mit tanácsolsz azoknak, akik a média iránt érdeklődnek?
– Kitartást, rugalmasságot és széleskörű érdeklődést. Ha ezek nincsenek meg, a munka teher lesz. Fontos, hogy az ember nyitott, érdeklődő személyiségtípus legyen. Hogy lazábbra tudja venni a dolgokat, és ne csak szárazon, tényszerűen írni. És ha valami mégsem érdekel minket, nem kell belevágni. Tudni kell nemet is mondani, még ha az újságíró egy kicsit mindenhez is kellene, hogy értsen. A média pedig úgyis ragaszt rá valamit. Olyan válassza ezt a pályát, aki kíváncsi a világra.
