Lopják a levegőt az NTGN rádiós diákjai – tájékoztatott Bőti Attila beszédtanár. A jelenség a szakember szerint könnyen magyarázható: a kezdő rádiósok rekeszizma még nem szokott hozzá a precíz adagoláshoz, ezzel is elősegítve a rádiós berkekben levegőhiánynak nevezett állapot kialakulását.

Az NTGN rádiós óráin és otthoni feladat gyanánt is. Néha bölcsen hallgatunk, másoktól okulunk. Máskor bőszen hallatjuk, ami kijön a torkunkból. Egy a lényeg: hogy a podcast készítéséről töviről hegyire mindent elsajátítsunk – ezúttal Péczeli Dóri terelgetésével.

Amikor először irányba veszed az NTGN épületét, ne lepődj meg, hogy a város szélére esik a célpont. A Mogyoród útja nem összekeverendő a Mogyoródi úttal! Szóval mihelyst ezt tisztáztuk, jöhetnek a jól bejáratott megközelítési opciók.

Alighogy beköszöntött a szeptember, a kamerák máris forognak, az eszközök ki-be csomagolódnak, kapcsolódnak, fel-le épülnek, csavarodnak, a stúdiók pedig megtelnek élettel. Íme a kamera mögötti és a képernyők előtti lét az NTGN operatőreinek szemével.

„Azt hiszem nemcsak én vagyok úgy vele, hogy nehezen tudom az évet igazi évnek elképzelni, amely január 1-én kezdődik, és 365 nappal később fejeződik be. […] A futballszurkolók beszélnek így: a mi időegységünk augusztustól májusig tart (a június és a július nem is létezik igazán, különösen a páratlan számra végződő

A rádiós szakra azért érkezik az ember, (például) hogy megtanuljon normálisan artikulálni és szépen beszélni. Többünknek ez a motivációja, így a stúdiózás lehetőségét tűkön ülve alig várjuk az NTGN-nél.

Az online újságírás program témavezető tanára, Pósa Árpád gyakran hagyta ránk a témaválasztás lehetőségét. Könnyű módszernek tűnhet ez, ám érdekes tárgyat találni írásaink alapkövének sokszor eleve a legnehezebb.

Mit csinálnak az operatőrök? Csak a kamera mögött állnak és egy gombot nyomogatnak? Higgyük el, az ő életük sem ilyen egyszerű! Meglátogattam az NTGN operatőr növendékeit, hogy megtudjam, milyen a munka a kamera mögött valójában.

Takács Zoltánnak a legélvezetesebb órákat köszönhetjük online újságíróként. Töretlenül végigkísért minket másfél éven át. Foglalkozásai mindig érdekesek és viccesek voltak, ő maga pedig rendületlenül türelmes és jófej. Mindig rákérdezett, hogy vagyunk, s ha nem is a legjobb passzban talált minket, az óra végére akkor is nevettünk. Egymáson, a sajátos megoldásainkon,