Egyesek gyerekként naplót írnak, mások kamerát ragadnak. Varga Bernadett számára a média nem egyszerűen egy „felnőttkori hivatás”, hanem gyerekkori játék, ami a közös családi program élményével indult és önkifejezési formává vált. A tehetség sokszor már korán megmutatkozik – csak kell valaki, aki felismeri, és kell egy közeg, ahol kibontakozhat. Bernadett számára ezt a közeget, közösséget az NTGN adta meg.
Hogyan kezdődött nálad a média iránti érdeklődés?
- A média világa egészen kiskoromtól kezdve érdekelt, főleg a televízió. De hogyan foglalkoztathat egy Z-generációs gyereket a TV? Ha az egy közös családi program, amikor ülsz a kanapén, beszélgetsz, nevetgélsz, miközben a műsorokat nézed, az beszippant. A képernyő még inkább összehozta a családot. Sok időt töltöttünk kint az utcán is, és gyakran azt „játszottuk”, hogy forgatunk. Mókas ma visszanézni ezeket a videókat. A saját készítésű felvételeimet idővel naplóként használtam: írás helyett videóztam és vágtam. Minden buliról, utazásról. Szerettem, hogy amit alkotok, az hat az emberekre.
Hogyan találtál rá az NTGN-re?
- Rajzból érettségiztem, de sosem éreztem magam kiemelkedőnek. A rajztanárom ezt észrevette, és amikor elmondtam neki egy videóötletem, ledöbbent, és azt mondta: ezt csináld meg. A bemutató után annyit mondott: „megtaláltad az utad”. A végső löket pedig akkor jött, amikor egy ismerős révén körbevezettek a Hír TV-ben. Ott dőlt el: nem megyek olyan szakra, ami nem érdekel. A METU televíziós műsorkészítő szakára jelentkeztem. És mivel az első évben kevés vágóórám volt, elkezdtem keresgélni, hol tanulhatom meg ténylegesen a szakmát. Így találtam rá az NTGN-re. Majdnem sírtam, amikor jött az e-mail, hogy felvettek. Fogalmam sem volt, mire számítsak – milyen lesz a közeg, a tanárok, a csoport. Egyedüli nőként érkeztem, és a tanárok százszor is elmagyaráztak mindent, ha kellett. A szaktársaim pedig azóta is a legjobb fej „munkatársaim”.
Mi az első szó, ami eszedbe jut az NTGN-ről?
- Lehetőség. Nem abban az értelemben, hogy „hátha beajánlanak valahova”, hanem hogy olyanoktól tanulhatok, akik különleges, egyedi tudást képviselnek.
Mi a legfontosabb, amit az NTGN adott?
- Nehéz egyet választani. Egyrészt, hogy merjek egyéniség lenni. és ne érdekeljen, ha ez valakinek nem tetszik. Másfelől, hogy amennyi energiát beleteszek, annyit kapok vissza. Ez minden szinten igaz – szakmailag és emberileg is. És még a közvetítő kocsik látványa is nagyon motiváló, szívesen dolgoznék rajtuk.
Mi lepett meg legjobban a képzésben?
- Hogy ingyenes – de közben olyan színvonalat kapunk, mintha komoly tandíj lenne mögötte. A másik pedig, hogy három különböző vágó három teljesen más szemléletből mutatja meg a vágás világát. Ez hatalmas előny.
Mi volt a legemlékezetesebb feladat?
- Amikor egy megadott zenére saját kisfilmet kellett forgatnunk. Teljesen szabad alkotás volt, amit nagyon élveztem.
Milyen volt az első „éles” napod a Hír TV-nél?
- Nagyon izgalmas. Mivel kevesen ismertek, a nagy déli rohanásban nem kaptam sok feladatot. Aztán mégis adtak egy anyagot: 40 percem volt rá. A szívem majd kiugrott, de sikerült időben megcsinálni. Onnantól kezdve ugyanaz a szerkesztő mindig hozzám hozta az anyagait. Ma már mindenki ismer, és ha tehetik, engem választanak vágónak. Ez óriási visszajelzés.
Mi volt eddigi pályafutásod legmaradandóbb projektje?
- Egy teljes műsor pilot verzióját vágom jelenleg, amit mi forgattuk az egyetemen. Az egész koncepció és az utómunka is az enyém. Nagy kihívás, mert most nincs kinek feltennem azt a kérdést, hogy „ez így jó?”. Ilyenkor érzem igazán, mennyit fejlődtem.
Hogyan telik egy átlagos heted? Miben más a munka világa vágóként, mint amire számítottál?
- Kaotikusan – de szeretem. Heti négy napot egyetemi gyakorlati órákon vagyok, és sokszor egyenesen onnan megyek dolgozni, akár este 11-ig is. Bár külsősként, de a heti 48 órát mindig ledolgozom. Kétszer is 16 órázom hetente, de a híradónál ez nem megterhelő, ott a tempó a lényeg. Fontosabb is, mint a minőség. Ez csak erre a műfajra igaz, el kell fogadni. A magazinos riportoknál viszont imádok elmélyülni, és a tanáraim mindig azt mondják, látszik, hogy tévében dolgozom… Miközben ezt a tudást igazából az NTGN oktatóitól tanultam.
-Milány Kincső-
