Divat, mint nyelv. Beszéd, mint felszabadulás. Gyerekszobába zárt X-Faktor, mint emlék. A Glamournál gyakornokoskodó Deák Katalin számára a világ nem néma tér: zene szól, mozdulat születik, a gondolat formát ölt. Itt az alkotás nem magányos, csendes út, hanem a belső feszültségek kihangosítása a társadalom javára. Portréinterjú egy alkotóról, aki a nyitottságban találja meg önmagát.
Ha nem mondhatnád el magadról, hogy divattal, művészetekkel, illetve fotózással foglalkozol, akkor mit mondanál, ki vagy te a négy fal között?
- Egy végtelenül optimista és vidám ember vagyok, akinek az az alaprezgése, hogy megy a háttérben a zene, táncol, beleénekel, és közben végzi a munkáját is. Számomra nagyon fontos, hogyha valamibe belekezdek, akkor azt teljes erőbedobással, maximálisan műveljem, és persze kitartsak a végsőkig.
Mindig ennyire közvetlen és nyitott voltál?
- Általános iskolás koromban senki nem mondta volna el rólam, hogy olyan környezetben fogok dolgozni, ahol emberek előtt kell beszélni. A visszahúzódó, introvertált lányt látták bennem, pedig nem az vagyok. Át kellett törnöm a gátat, hogy merjek önmagam lenni, hiszen valójában akkor érzem jól magam, amikor beszélhetek.
Egyedül alkotónak vagy csapatjátékosnak tartod magad?
- Régebben úgy voltam vele, hogy hatékonyabban működöm egyedül. Most már azt érzem, hogy sokkal jobb csapatban dolgozni. Örülök, hogy megtaláltam azokat az embereket, akikkel élmény együtt alkotni.
Játsszunk el a gondolattal, hogy három élethelyzetedet – a gyerekkorodat, a serdülőkorodat és a fiatal felnőttkorodat – három különböző fénykép jelképezné. Mit látnánk az egyes képeken?
- A gyerekkori fotó annak a jelenetnek a kiragadott momentumát ábrázolná, amikor a szobám egy tévéstúdióvá van alakítva: épp egy tehetségkutató zajlik. Fel van téve egy X-Faktor-plakát, körül vannak rakva a babáim, és be van állítva négy szék a mentoroknak. A tinédzserkoromat a tudásvágy jellemezte; ez egy olyan fotó lenne, amely tanulási szituációt ábrázol, tele könyvekkel. A mostani, fiatal felnőttkorom egy alkotási fázist jelenítene meg az általam szeretett emberekkel körülvéve.
Az alkotás szerves része az életednek, így maga a divat is. Mit jelent számodra a mindennapokban a divat?
- Az életemben a divat nem a trendek követését jelenti: egy olyan önkifejezési forma, mint az énekesnek az éneklés, vagy a festőnek a festés. Ha van olyan megnyilatkozási lehetőség, amelyen keresztül a világszemléletem, a létezési vágyam meg tud szólalni, akkor ez mindenképpen a divatnak a nyelve. Tulajdonképpen a személyes stílusomról beszélek, amely velem együtt változik, tükrözi a karakterfejlődésemet és az aktuális életszakaszomat.
Milyen témák foglalkoztatnak?
- A női önkifejezés és a fenntartható divat témakörében készítettem eddig fotósorozatokat, és ehhez kapcsolódóan ősszel mutatjuk be a dokumentumfilmünket. A női témákon kívül a függőségek kérdését is elkezdtem boncolgatni, eddig egy rövid táncfilmben. A jövőben ezekben szeretnék még inkább elmerülni, de persze az életem mindennapi apróságai is ugyanúgy alkotásra inspirálnak.
Mit tartasz eddigi életed legnagyobb szakmai eredményének?
- Általánosságban azt, hogy látom ahogyan az álmaim valósággá válnak, a képzeletbeli építőkockák apránként formát öltenek. De hogyha egy dolgot kellene kiemelnem, akkor talán a fotókiállításom lenne az. A Dare to be Selected egy médiakampány volt, amely a diplomamunkám részét képezte. Fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt, és ez volt az úgynevezett debütálásom pályakezdő fotósként.
Miért jelentkeztél az NTGN újságírói kurzusára?
- Engem régóta érdekel a tartalomkészítés, mind az audiovizuális, mind az írott része. El szerettem volna mélyülni a sajtóműfajokban, és fejleszteni akartam az íráskészségemet, hiszen napjainkban még egy igazán ütős Facebook/Instagram bejegyzés megírásához is szükség van a jó fogalmazókészségre és a kreativitásra.
Mit ad neked a képzés?
- Nehéz ezt pár mondatban megfogalmazni, konkrétumokat kiemelni. Egy új szemléletet kaptam, hogy még szemfülesebb legyek, még befogadóbb az újdonságokkal kapcsolatban, gondolkodjak történetekben és merjek úgy írni, ahogyan csak én tudok. Amióta elkezdtem ezt a képzést, még nagyobb kedvem lett a médiában dolgozni, és olyan műfajok is közel kerültek hozzám, amelyek addig nem vonzottak. A tanáraim kendőzetlenül beszélnek a szakma árnyoldalairól és nehézségeiről is, és mindezek ellenére úgy vélem, hogy az újságírásnak, ha igazán jól csinálod, mindig lesz értéke és célja, a tájékoztatás mellett kimagaslóan fontos a tartalmak kapcsolatteremtő-közösségépítő jellege.
Mivel szeretnél foglalkozni a jövőben?
- A kommunikáció, mint kifejezés talán képes egy szóban összefoglalni. Kapcsolatot teremteni a fotókon, a filmeken és az előadásokon/beszélgetéseken keresztül. A divatfotózást, film-reklámkészítést és műsorvezetést egyaránt közel érzem a szívemhez. Hogyha egy dolgot kellene kiemelnem, nem tudnék, mert ezek együtteséből állok össze.
