Díjat nyert a határon túli csoportunk tehetsége, Józsa Ildikó az Apa ezerrel! című pályázaton, ahová Játszani akarok! című szövegével nevezett be. A kreatív írásban, animációban és operatőrködésben egyaránt kiváló diákunk ősszel veheti át a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom díját.
Médiaszemle oktatónk, Balogh Zoltán ajánlotta Ildikó figyelmébe az Apa ezerrel! című pályázatot, ahová egy 9 éves árvaházi lánnyal való beszélgetés ihlette írással jelentkezett. Az Apa ezerrel! 2026 pályázatra szívmelengető, örömteli vagy éppen szívszorító apatörténeteket vártak mindössze ezer karakterben.
A pályázatok elbírásában a stratégiai partnerek az Egyszülős Központ, a Harmat Kiadó, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom, a Képmás magazin, a Magyar Kurír, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a Szülők Háza Alapítvány voltak.
A sokoldalú korondi diákunk kapcsán már semmin nem lepődünk meg, hiszen jelent meg verseskötete Szabadon címmel, számos sikeres kerámia kiállítása is volt, fantasztikus alkotásokat hozott létre 3D animátorként, de dolgozott az Erdély Tv-nél és a szovátai Sóvidék Tv-nél is, emellett pedig kiváló techball játékos.
Ildi jelenleg is a regionális Sóvidék Tv munkatársa, s ha minden jól megy, akkor ősztől lesz egy saját műsora is, jelenleg azon dolgozik nagy erőkkel. A rajztanár munkája is aktuális, júliusban az első táboroztatása „Tematikus Művésznapok” címmel fut, de ígérete szerint ősztől ezen a téren is lesznek újabb fordulatok és meglepetések.
Mindenesetre díjazottunk szerénységéről sok mindent elárul, hogy még a csoporttársainak sem újságolta el sikeres pályázatát. Most mi megtesszük. Íme a különdíjas szöveg:
Józsa Ildikó: Játszani akarok!
Ma nem szaladok, nem sietek, gondolatban felhőket kergetek. Hova bújtál, hol lehetsz? Talán a felhők mögött nevetsz? Hány év telt el, s még hány maradt? A mi sosem volt fogócskázásunkra jut még egy pillanat?
Téged kereslek a napsütésben, a vasárnapi húsleves melegében, a lehulló levelekben, roskadozó álmaim falainak szegletében, tétova perceim miértjében. A csillagok tengerében, múló örömeim torz tükrében.
Hol vagy, hova bújtál, hol lehetsz? Messzebb az út önmagunkon át sem vezet? Mégis tovább megyek, hegyeken, óceánokon át, mélységeken és magasságokon túlra. Nyomdokaidban járnék, újra és újra, de nem tudok. Emlékeimben sincs otthonod, csak egy nyom, egy foszlány, mint egy fáradt utazó néma sziluettje.
Hogy játszunk? Akartad? Akarod-e még?
Hol vagy, hol én nem vagyok? Hol legyek, hogy ott lehessek, ahol most nem vagyok, s mégis egykor veled, hogy megtalálhassalak, s boldogan elkiálthassam végre magam:
Most már megvagy! Te vagy a fogó!
Sose látott, de hőn szeretett édesapám!
