„Ha mindenki ugyanazt csinálná, akkor unalmas lenne az egész világ.”

Az NTGN másodéves operatőr csoportjának óráján jártam. Egészen pontosan egy jó hangulatú forgatáson, hiszen a gyakorlati óra célja egy trükkfelvétel készítése volt. A feladat egy ember három énjének egyidejű megjelenítése a képen. A feladatot kapó operatőr hallgató szabad kezet kapott, rendezőként, operatőrként, világosítóként is helyt kellett állnia. Ez persze nem jelentette azt, hogy magára maradt, a csoport többi tagja, és tanáruk, Ágoston Gábor is folymatosan ötletelt, hogy lehetne a lehető legjobban teljesíteni a feladatot.

Másfél éve kezdte NTGN-es tanulmányait ez a csoport, jövő júniusban fognak végezni. A csoport összetétele sokszínű az élet több területéről érkeztek az iskolába, hogy az operatőr szakmáról tanuljanak. Ágoston Gábor elmondta, ha valaki úgy jelentkezik ide, hogy már sokat tud a filmezésről, az nem szerencsés, de a tehetség mindenkiben ott van.

„Van egy hallgatónk, aki eleve többszörös díjnyertes fotóművész. Vele ezért is nehéz, mert máshogy látja a dolgokat, de a filmezés nem ugyanolyan, mint a fotóművészet. Nálunk elférnek kicsit gyengébb snittek is egy filmfolyamban, míg egy fotónál egy képnek kell mindent kifejeznie. Bár ilyen szempontból néha nehéz vele, de ő az egyik legtehetségesebb tanulónk. Egy másik hallgatónk végzett pszichológus, ő játékfilmes ismereteket szeretne szerezni, azért jött ide. Az az igazán jó, ha valakinek van érzéke a szakmához, de nincs még kiforrott stílusa, nincs belerögzülve semmi. Könnyebb terelgetni azokat és utat mutatni azoknak, akik még nyersek, de lehet érezni bennük a tehetséget. A túlképzettség nem jó.”

Ágoston Gábor arról is beszélt, hogy a média összes területéhez hasonlóan az operatőrök esetében is sokat változott a világ. Ennek ellenére vannak örökérvényű igazságok.

„Én inkább a retro ismereteket tudom továbbadni, a régi, sztenderd dolgokat. A hallgatók viszont annyira fiatalok, hogy kell nekik fiatal tanár is, itt jön a képbe Ancsics Csaba, aki nagyon nyitott a mai technikákra.”

De vissza az órai munkához, hiszen a nyersanyag elkészült, a felvételek megvannak. Hogy lehet eggyé varázsolni a három képet? Természetesen szükség van ehhez vágási ismeretekre is.

„A vágás is nagyon fontos, a felvételek készítésekor is gondolkodnia kell az operatőrnek, hogy később hogy néz ki az adott kép megvágva. Van az NTGN-en külön szak is a vágóknak, de mi is belemászunk folyamatosan, mert ettől néz ki úgy az étel a tálban, ahogy azt a szakács szeretné.”

Ez a trükkfelvétel és a vágás már egy haladó feladat, tanulmányaik elején még egyszerűbb dolgokkal, a felvételkészítés alapjaival foglalkoztak a hallgatók. Ágoston Gábor elmondta, honnan indultak másfél évvel ezelőtt.

„A legegyszerűbb dolgokkal kezdtük, például, hogy egy emberi arcot hogyan kell úgy bevilágítani, hogy az esztétikus legyen, és megfeleljen a riport témájának. Egy egyszerű példával, ha egy hajléktalan a szereplő a mélyszegénységről szóló filmben, akkor lehet egy sötét árnyék az arcán, és egy olyan fény világíthatja meg, ami egy pinceablakból vetődik rá. Más műsortípusokhoz más világítás passzol, ahogy más emberekhez is. Idősebb hölgyeket laposabban világítunk, fiatalabbakat pedig inkább effektesebben, oldalsó fénnyel. A világítás mellett a háttér is fontos, ezzel is foglalkoztunk az elején. Az az igazi, ha a háttér összefügg a tartalommal. Ha valaki az alapokat tudja, utána már szinte bármit csinálhat, hiszen a művészetnek a lényege szerintem, hogy az elődöket ismerve mi mások legyünk. Ha mindenki ugyanazt csinálná, akkor unalmas lenne az egész világ.”

-Regős László