Így válunk igazi újságíróvá

Legalábbis már jó úton járok én is, hogy teljes értékű szakmabelinek érezhessem magam. Hiába írok közel 10 éve, ideje volt az alapoktól kezdve elsajátítani, hogyan is kell ezt rendesen csinálni.

 

Adott egy kommunikáció és média hallgató, aki 2008-ban tévé-rádióra szakosodik. Műsorvezető akarna lenni, aztán csalódik a sok elvárt ingyen gyakornokságban. Meg persze hogy kapcsolatok nélkül meglehetősen nehezen megy minden ebben a világban. A családi véna mindeközben fel-felbukkan. Anyai nagyapja író (is) volt, és némi fogalmazókészség csörgedezik ezáltal az ereiben. Ezt kiaknázandó jelentkezik egy észak-komáromi médiumhoz külsős újságíróként. Szerencsére esélyt is kap, főleg a lelkesedése miatt.

Az írásművelés számomra így indult el a saját medrében patakozva, de az NTGN által szélesedett tengernyivé.

Bár nem ma kezdtem nyitogatni a tollam, röpke 8 évnek kellett eltelnie, hogy e kihagyhatatlan lehetőség szembejöjjön. Éreztem: most vagy soha, megtanulhatom azt, amit 8 éve csak úgy csinálgatok. Persze az a bizonyos írói véna zsigerből rám szállt, és a rímbe szedés sem okozott sohasem problémát. Amit viszont az elmúlt 18 hónapban kaptam, az felbecsülhetetlen, szavakba alig önthető. De teszek egy próbát, elvégre ezt tanultam, s tán érzéseim szerint fejlődtem is.

Az NTGN-re visszagondolva a kezdeti felsülés jut eszembe. Sem a technika ördöge, sem a heves lámpaláz nem volt a legjobb barátom a szóbeli felvételinél. Szerencsére – a témavezető, Takács Zoltán elmondása szerint – a bemutatkozó anyagom erős lett. Végülis szerintem sem lett olyan szörnyű életem első self-videója és az önéletrajzom is kreatív megoldásban tündökölt. Szóval az első órán hiába lettem Bridget Jonesként felemlegetve, ennek ellenére látták bennem a potenciált. És végtelenül hálás vagyok, hogy Zoli által egy különleges csoportba kerülhettem. Először azonban szóljon a fáma a tanulmányokról. A móka és kacagás része egy következő fejezetet érdemel.

 

Kedvenc óra, legemlékezetesebb mozzanatok

Ha Takács Zoli műfajismeret tantárgyát nézzük, ami kreatívírásba csapott át, alaposan megtanultuk, hogyan írjunk élvezhetően. Hogy amellett, hogy végtelenül jólesik nekünk az alkotás, az olvasók is élvezzék a végeredményt. Hogy az odaillő szavakat, a megfelelő sorrendben, emészthető mennyiségben tárjuk eléjük. Olyan rejtett készségeinket aknáztuk ki, melyekről nem is tudtuk, hogy létezik. Novellát írni karikatúrával tűzdelve a csoporttársainkat is belefoglalva? Ismert dalszöveget átdolgozni úgy, hogy annak íve megmaradjon? Életünk legjobb napját szonettbe szabni? Állatmese stílusban közölni egy napi friss hírt? És ez csak néhány olyan izgalmas feladat, amivel az órákon szembesültünk – és végtelenül imádtuk is. Az írásnál, csak egymás anyagait szerettük még eggyel jobban hallgatni, kielemezni, átforgatni, megemészteni. Mert a tanárokon felül bizony egymástól lehetett a legtöbbet tanulni!

 

A leghasznosabb tudás, ami egy online újságírónak adható

Online újságírás. Ez az a tantárgy, ami miatt valójában érkeztünk. Pósa Árpád képviseli a lényeget, ami által egy online újságíró százezer olvasót elérhet és sikeres lehet. Mert ha ezt a szegmenst képesek vagyunk hatékonyan betölteni, hatalmas piaci erővel bírhatunk a jövőben. Egy személyben tudni nyomdafestéket tűrően írni és az olvasókhoz eredményesen eljuttatni az adott cikket, rengeteg odafigyelést igényel.

Történetmesélés és SEO-zás, azaz keresőoptimalizálás. A legtöbbször hallott kifejezések Árpitól a 18 hónap alatt. Tervezzük meg előre, mit szeretnénk átadni a közönségnek, és annak a bizonyos pöttynek zöldítenie kell: olvashatósági és elérhetőségi szempontból is! Nem könnyű az íráson felül még egy rendszert is kezelni, mégis könnyebb ennek elsajátítására az időt rászánni, majd egy sor felesleges kört megspórolni. Hiszen ha az informatikusoktól várjuk egy szerkesztőségben, hogy az egyes pontokat beállítsák, mint a kulcsszó, a SEO-cím, a metaleírás, a kivonat, a címke, a sarokkőtartalom, az URL-cím, akkor gyakran csalódhatunk. Ők nem úgy állítják be, ahogy mi tennénk. Sőt, gyakorta inkább csak az adott online portál egyéb teendőit végzik a háttérben. Az írásainkkal ki más foglalkozna mélyrehatóan rajtunk kívül? Egyedül mi, újságírók ismerjük velejéig a témánkat, így csakis mi tudjuk az egyes keresőoptimalizálási pontokat rendeltetésszerűen beállítani. S ha ezt lelkiismeretesen megtanuljuk, akkor egy piaci rést kitölthetünk, egy személyben külső segítség nélkül két legyet egy csapásra leüthetünk.

E ritka tudással – és nem utolsó sorban az itt szerzett értékes kapcsolatokkal – felvértezve az NTGN ajtajából egy sikeres karrier kapujában találhatjuk magunkat. Irány széleskörű olvasóközönséget szerezni, és nyomot hagyni a szakmában! Jól hangzik, igaz?

 

Tapasztalat, lehetőség, kapcsolatok

Csak úgy záporoznak az emlékek, a gondolatok, az ismeretek, az ismerősök. A tehetséggondozó program vesszőparipái süvítve vittek minket a cél felé. Mert ha Rácz Ria azt kérte, a polgárpukkasztóan furcsa Langaléta Atlétáról írjunk, megtettük. Ha csakis kérdésekből állhatott az írás, teljesíthetetlen vállalásnak tűnt, mégis sikerült. Ha fél óránk volt az egész nyárról szóló emlékeinket egy ízes írásba sűríteni, akkor tartottuk magunkat az időkorláthoz. S ha macskakiállításra vitt utunk, becsülettel szórtuk róla riportjainkat. Lankadatlanul lőttük a fotókat. A fotókat, melyek havi egy egész napos sajtófotózás órán Török Janó lencséjén át nyertek valódi értelmet. Megtanultunk képet szerkeszteni, videót vágtunk, sajtófotó-kiállításra mentünk, vízparton vízfestékkel festettünk. S ha a mozgóképek világába akartunk fejest ugrani, Székely Blanka a vonal végéről távolságtól függetlenül megtanított például forgatókönyvet írni, portré interjút összeállítani, a terepen szerzett tapasztalataival útravalóul ellátni. És mindehhez a helyesírás alapjai sem maradtak el. Forgattuk a szabályzatot, javítottuk a hibásan publikált cikkeket és kigyomláltuk a helytelen berögződéseinket Bódi Zoltán segítségével.

Ők mindannyian kellettek ahhoz, hogy egy kerek egész, színes, szagos, élménydús képzés legyen ez a másfél év.

            Az NTGN online újságírás programja tehát méltán titulálható olyan színesnek, annyira gyakorlatiasnak és olyannyira hasznosnak, mely különlegessé és felejthetetlenné teszi az ittlétet. Hatalmas szívességet tettem a készségeim fejlesztésének, egy óriási lépést a szakmai fejlődésemnek. A történet végére egyszerűen keretet kapott mindaz, amit újságírás címszó alatt végez az ember. A keretben egy behatárolható műfaj emészthető sorai, technikailag helytálló beállításai és kifejező, sokatmondó fotói szerepelnek. S a keret körül idővel – reményeim szerint – ott ágaskodik majd egy stabil olvasótábor. Akiknek többek közt e nagy adag NTGN-es élményről is még lesz lehetőségem írni.

- Milány Kincső beszámolója