Leczo Bence, a Magyar Kultúra magazin újságírója és az NTGN diákja a minap 73 ezer érettségiző diákkal szembesült – papíron. A Könyv-lapszámban megjelent kultúrtörténeti cikke ugyanis a középfokú érettségi feladatsorát nyitotta. Érdekes mementó ez arról, hogy sosem lehet tudni, egy szöveg utóélete milyen sorsra jut.
Egykori tanára hívta fel Bencét az írásbeli érettségit követően, hogy közölje vele a hírt.
“Hogy micsoda? Wow!” – reagált Bence, majd estig az információt fel sem bírta dolgozni. Mr. Magyar Érettségi lett? Lendít ez valamit a karrierjén? Egyáltalán felkapják majd a fejüket a nevére ezentúl jobban? Hirtelen a saját érettségizős emlékei sejlettek fel benne.
– Engem nem érdekelt, hogy kinek az anyagát kapjuk elemzésre, csak legyek túl rajta – meséli őszintén. – Szerintem huszadrangú információ a szerző, valószínűleg nem hagy mély nyomot az emberben. Bár biztosan átfutották a nevem, hiszen a címmel volt egy sorban. A vizuális memória pedig működik, hogy hoppá, ezt már láttam valahol. Mindenesetre hálás vagyok a magazinnak, hogy lehetőséget kapok az ilyen sűrűn szőtt, érdekességekkel teli szörnycikkek megszületésénél. Sajnáltam is az érettségizőket…” – mondja ezt arról a hosszú anyagról, mely az adott téma kapcsán lett felgöngyölítve. “A rovat egy kultúrtörténeti anyag, mely minden hónapban egy épp aktuális tematika köré fonódik. Tavaly a könyv került a fókuszba. Kiválasztották ezt a nem hiánypótló, de egyedülállóan sokrétű anyagot, és ez megtiszteltetés. Saját örömömre is szeretek ilyesmivel foglalkozni, hogy mi miért történt a történelemben és a kultúrában. Pláne a könyvek esetében az információs forradalmak idején. Érdekel, hogy miként jutottunk el a falra festett dolgoktól a digitalizációig?”
A szöveg útja az érettségi feladatlapig
Egy ilyen cikk összeállítása 4-5 nap munkával jár Bencénél, amiben van kutatás és szerepet kap a saját kútfőből vett információk kiaknázása is.
– Egy ügyes bölcsész rendszeresen szedi magára sokszor még a teljesen haszontalan tudást is, amit aztán egyszer csak előhúz – avat be a titokba. – Egy ilyen cikkben rengeteg az információ, hiszen ez alapján lehet igazán sok kérdést feltenni. A könyv a tudás mércéje, így a téma méltó egy érettségihez.
Bencét konkrétan nem keresték meg a felhasználás ötletével, de a lapot igen. Ők adták a korpuszt, amiből szemléztek a feladatsor összeállítói. S az írott szöveg alapján adott feladatokat a kérdések bonyolíthatták volna még tovább.
– A tanárok szerint komplex a szöveg, de nem okozott különösebb nehézséget az elemzése. Egyelőre még nem oldottam meg a kérdéseket, pedig rejtett célom felmérni, hogy szövegelemzésből mennyit kopott a tudásom.”
A második feladatban már az Antigoné volt a porondon. Vajon felüdülés vagy bemelegítő utáni keményítés lehetett ez Bence szövegelemzési feladatához képest?
– Bár bonyolult volt a szöveg, az Antigonéhoz mégis kell tárgyi tudás is. El kell olvasni előre, emlékezni kell dolgokra, amit kérdeznek. Könnyebb dolog szöveget elemezni annál – még ha stílusréteget is meg kell határozni hozzá –, mint egy mű hatásait, struktúráját, műfaji dolgait felemlegetni és összefoglalni.
A mérföldkő, amire az ember nem számít, s elsőre azt sem tudja, hova tegye…
Az Eduline oldalán a nem hivatalos megoldások közt megtalálható a teljes szöveg.
– Furcsa visszajelzés ez az újságírói munkára, hogy méltónak találták ennyi diák életének megnehezítésére – nyugtázza Bence. A Tekercsek, kódexek, átkok – történetek a könyvek születéséről című írás a történelmen keresztül haladva mutatja meg, miként alakul egy lejegyzett szöveg sorsa, megjelenési formája, a feliratoktól kezdve, tekercseken át a digitalizált szövegekig.
– Nem hinném, hogy legközelebb is tőlem fognak „szemlézni”. Persze alkotóként vágyik rá az ember, és ha egyszer még megtörténik, nagyon fogok neki örülni. Mégis azt mondom, hogy az ember maradjon reális.
-Milány Kincső
