Felkészülni az éles versenyekre

Vidáman indultam Gulyás László legújabb sportújságírói csoportjának órájára, ezúttal vendégként.

 
Laci bácsi, a tőle megszokott fölényes mosollyal megállapította, hogy az ember mindig jobbat vár. Az óra kezdésig tudtunk pár szót váltani Laci bácsival... Jó érzés, hogy nem csak számok és nevek voltunk, valóban foglalkoztak velünk.

Azért a kezdéskor cinkosul odasúgta " Őket is keményen fogom!"

Az óra az általam jól ismert villámkérdésekkel indult. Ennyi idő elteltével is újra éreztem azt az izgalmat, amit akkor tapasztaltunk meg, amikor felénk repkedtek ezek a villámok. Jó érzés volt, hogy ezúttal szerény személyembe nem súlythatott a ménkő...
Járt a szidás, ha valamit nem tudtak az ifjoncok, de a dicséret se maradt el egy egy szép válasz után. Furcsa úgy itt ülni, hogy nem kérdezhetnek. Pedig tudom a választ. Na jó, azért nem mindenre...De az jó érzés, hogy a természetes érdeklődés, amit itt kialakítottak bennünk, megmaradt. Nosztalgia fog el egy egy ismert szófordulattól, vagy feladattól. Látom az arcokon az izgalmat. Picit talán a félelmet is. Ők még nem tudják, mennyire meg fog ez változni. Nem tudják még, de ezekből az óra eleji villámkérdésekből pár hónap múlva igazán jó kedélyű versengések lesznek.
A következő feladatokat is jól ismertem. Egy téma két perc felkészülési idő, aztán egy szál mikrofonnal a kamera elé. Izgalmas témák. 

Az öttusa, az ökölvívás és a súlyemelés helyzete az eljövendő olimpiákon. 

A Veszprém kézilabdacsapatának kapus helyzete. Az esetleges labdarúgó világbajnokság Szaúd-Arábiában

"Ejj mit tudnék én ebből kihozni?"-járt a fejemben... 

Aztán váltás, csere, aki olvasott, "sérózik", aki még nem írt, az ír. Mindig mindenki "kap a jóból".

Intenzív gyakorlatokkal, folyamatos nyomással lehet csak fejlődni. Ebben már én is egyetértek.

Remek feladatnak tartottam, hogy a következő szegedi férfi kézilabda Bajnokok Ligája mérkőzésről a lefújást követően fél órával tudósítást kért Laci bácsi. Mert ez ilyen. Így életszagú. A való életre készít fel.

 
Közben feltöltik a technikusok az elkészített felvételeket. Következik a közös videóelemzés. Stílszerűen csapatban, egy főnökkel, mint a szerbek ellen készülő magyar labdarúgó válogatott. Csak itt még nincs egy Szoboszlai se, és Marco Rossi szerepét pedig Gulyás László tölti be.

"Mosolyogj! Ne legyen fapofád, figyelj a mimikára, de a mikrofon tartás remek,- legalább az" nevetnek össze. 

Számtalan dologra kell odafigyelni, ha kamera elé állsz, hiszen egy jó írást is elő lehet adni rosszul. Ha majd minden klappol, mozgás, beszéd, mimika akkor lehetnek zongoracipelőkből szoboszlaik. De persze csak akkor, ha sokat gyakorolnak. Egyedül is a tükör előtt!

 
A vegzálás nem ér véget természetesen. Hiszen Laci bácsi fejében mindig van egy újabb feladat. Amolyan colombosan. Csak hogy nem egy újabb kérdést kap a gyanusított hármas, hanem egy olyan feladatot, amely egy kis sporttörténeti ismeretet is igényel. Mert persze ez is fontos! Nem, nem mindig csak az olimpiai érmek számítanak. Időnként a jó sztorik is kellenek. Mint ezúttal a Lisztes család piroslapjai a DVSC ellen. Érdekes, gondolat ébresztő téma. Emellett remek gyakorlat a srácoknak. Persze szó esik arról is, hogy vajon egy sportoló lelke, hogy bírja ki a hirtelen jött sztárságot.
Mi az újságíró felelőssége egy karrier alakulásában. Ez nem szakmai, hanem etikai kérdés. Fontos kérdés!

Ha valaki közhelyeket puffogtat, elveszti az egyéniségét. Beszéljünk szebben írjunk igényesebben és minden nap próbáljunk meg, egy kicsit többek lenni. Ez is lehetne ezeknek az óráknak a mottója. 
A társaság természetesen fárad. Ahogy kell. Töményen kapják a kiképzést. Kemény lesz még egy darabig. De megéri.
Öröm lesz. Hiszen már most remek írások születnek, csak az a pici plusz hiányzik még. El sem hiszik, de várni fogják, hogy azonnali témában két perc felkészülési idő után a kamerába mondják a gondolataikat, megcsillogtassák tudásukat. 
Jó lesz srácok. Higgyétek el!

-Lappints Levente