Füge bár és Taktikai Könyv

Hatot üt az óra. Izzik a levegő, begyúlnak a cipők. A szokásos helyre készülünk az NTGN-csapattal, az ikonikus Füge bárba. De olyan hosszú oda az út. Az Isten háta mögött vagyunk, a pipacsmező határában. Szerencsére két hintó áll a parkolóban. Egy bordó és egy fekete. Bianka a legboldogabb attól, hogy a szokásos traccsolás közepette nem kell a zsúfolt 5-ös buszra felülnie. Panna pedig a legcsalódottabb. Ő nagy szerelemben van a BKV ezen járatával.

Fárasztó napon vagyunk túl, a sajtófotózás záridejétől és gyújtótávolságától már kiégett a retinánk, miközben Rákospalota 1 méter széles, alig csordogáló csatornája felett fagyoskodva készítettük el a nap legsemmirekellőbb képeit. A megerősítést tanárunktól, Janótól is megkaptuk. A komplett anyagról pedig témavezetőnk, Árpi mondott ítéletet.

– “Hol van a történetmesélés hozzá?” – a talajjal váltunk egyenlővé. És még a SEO is pirosított. Árpi fejéről nem is beszélve. A csendnél csak az ablakon át beáramló, csípős szagokat lehetett volna jobban vágni.

– “Megyünk végre kocsmázni?” – visszatérünk az életbe, végre egy épkézláb ötlet. Van fény az alagút végén, és megint nem nekem kell mondani. – “Nem baj, hogy terhes vagyok, erről is írhatok riportot a következő órára. Józanul a kocsmában…” – Rozi ismét zseniálisan köti össze a kellemeset a hasznossal, és ezúttal még elhagyatott pisztráng-tanyára sem kell látogatnia, mint az egyik NTGN-riportfeladat miatt korábban.

Eljön a pillanat, hangos és boldog elköszönés közepette kilép a csapat a macskaköves útra.

– “De a Lidl-be még beszaladunk, ugye? Nagyon éhes vagyok már. Már nem is érzem sem a Panírbár, sem a Sörkert ebédmenüjét.” – Szandi mozdulatai egyre hevesebbek. Így szokott ez lenni, ha éhes. Gondolkodni sem tud már, ha kopognak mélykék szemei. Pedig a rózsaszín ételhordójából előkerült a nap folyamán az uzsonna is: pizza spagettivel. Mindent megteszünk a béke és a nyugalom érdekében, és együttesen átkelünk az ikonikus “halálúton” a Lidl felé.

– “Gyerünk lányok, futás, futás.” – megint osztályfőnök-szerepbe léptem. “Vár a bulgursaláta és a Lidl-s Twix. Veszünk egy dobozos gin tonicot is? Mi baj lehet.”

Miközben sorolom a szokásos menüt, alig várom, hogy letegyem az autót. A Füge bár dohos huzatos helyiségei üresen kongva csak ránk várnak a kora esti órákban. Na meg persze a leglazább tanárunk, Zoltán is, akitől sokadszorra is megkérdezem: fázol tán? Mire ő elengedve a füle mellett a rendkívül kreatív szóviccet:

 – “Szóval, hogy van a kedvenc Szex és New York csoportom? Kincső, mi történt a Tinderen?”

– “4 hónap alatt sok minden, de szerintem erről többen is be tudnánk számolni. Lassan készül a Taktikai Könyvünk is a praktikáinkról és hódításainkról.”

– “Én a munkahelyi plátói szerelmekről is írhatnék már egy regényt…” – fakad ki Szandi.

Ekkor mit sem sejtve András veszi át a szót, és mond el egy kedélyesnek tűnő történetet.

– “20-ból 4 csajnál bejön. Vázolom, hogy milyen lenne egy klasszikus történet. Csevegés, randi, eljegyzés, házasság, válás, végül felhívom a figyelmet arra, hogy jaj mi lesz szegény gyerekekkel? Tudjátok, csak a szokásos.” – nem hangzik túl jól András jövőképe. Ezt tényleg jobbra húzzák a lányok? Ekkor folytatja. – “És itt jön a csavar. Ajánlok egy B opciót: átmegyek egy üveg piával, semmi kötöttség, aztán abból még bármi lehet. Végül megadom a kegyelemdöfést a döntéshez: bárhogy is döntesz, gondolj csak szegény gyerekekre.” – meglepve hallgatjuk András taktikáját, és bizony állítólag sok nő gondol szegény gyerekekre. A csoport lányokkal teli fertályával egyszerre sírunk és nevetünk. De egy biztos, kollektívan megszavazunk Andrásnak egy fejezetet a Taktikai Könyvben.

– “Erre igyunk még egy kört! – mondja Róza. Szalutálunk, hiszen önkéntes katona csoportársnőnk terhes parancsának sosem mernénk ellentmondani.

–”…és csavarjuk fel a szőnyeget. Hol van már Gábor? Ígért nekünk mára valamit…” – Panna a tőle megszokott higgadtsággal és sejtelmességgel konstatálja rég elveszett csoportársunk késését.

Gábor azonban sehol sincs a horizonton, a beígért csomag más úton ér célba. Meglepetésünkre Zoli a különleges szállítmány futára. A nem várt Taktikai Könyv egy teljesen új aspektusa bújik elő a táskájából.

– “Csapjuk fel és tanulmányozzuk közösen. Következő órára pedig ez alapján inspirálódva mindenki írjon bemutatkozót egy online társkeresőre.” – csendül fel a következő izgalom. Micsoda feladat ez Zolitól, mindig tud újat kitalálni.

Fejben már fogalmazzuk is a frappáns mondatszerkezeteket. Csak Panna ráncolja bőszen a homlokát.

– “Konzervatív vagyok én ahhoz, hogy társkeresőkön ismerkedjek. Soha!”

Bianka pedig, aki hozzám hasonlóan szintén próbálkozott már a Tinderrel, és az online társkeresés vad hullámai is lecsaptak már párszor az életére, csak annyival nyugtázza:

– “Harminc felett már mindent megpróbál az ember. Majd reméljük készíthetünk egy interjút erről is, ha itt lesz az idő.”

-       Milány Kincső