Meglepetések egy hírügynökségi újságírás órán

Többen úgy indultunk neki, hogy nem ebben az irányban képzeljük el az írás művelését. Rácz Ria, az MTI egyik vezető szerkesztője azonban tesz róla, hogy emlékezetes órákat prezentáljon. Hogy akkor is hasznosak legyenek a tanultak, ha nem az MTI felé vesszük az irányt.

Ria az NTGN-es képzések alatt mindig meglep valami extrával, váratlannal. Jól szórakozunk, közben rengeteget tanulunk. És ezért nagyon lehet szeretni őt és az óráit is. Például tudtad, hogy mindig fel kell olvasni hangosan az írásokat? Rögvest érezni lehet belőle, hogy túl hosszú-e, értelmetlen-e egy-egy kifejezésmód, vagy hogy melyik mondaton kell még csiszolni. Rendkívül tanulságos módszer ez az önreflexióra.

Mindenkiben ott van az X!

És Ria zseniálisan ki tudja ezt belőlünk hozni. Hogy utat törjön magának mindaz, ami ott rejlik a felszín alatt. Amit az NTGN-felvételinél a tanárok kiszúrnak.

Csupa kérdésekből álló cikk? Először csak ülünk az üres dokumentum felett, hogy mégis hogyan kellene nekilátni ennek. Aztán végül olyan érdekes kérdések kerekednek, mint esetemben a szlovákiai magyarság témájának feszegetése.

Enyhén megviselt Dior napszemüveg, csokis dörmi, meglepően épen maradt iPhone, túlzsúfolt kulcscsomó, rikító kék töltő és egy kétes eredetű gyömbéres üdítőital. Ria egy bűnügyi helyszínt “rendez be”, hogy nyomozást indíthassunk és arról hajszálpontosan tudósítsunk.

Ki az a langaléta atléta? Egy kicsi és kövér alak, kidolgozott szuperszexi úszógumihájjal, egész nap az M4 sportot nézve. Akinek egy focicsapatról is csak az étel jut eszébe, lecammog a piacra, s megkérdi az árusokat, mi tenne jót a hájának? Mindezt egy aktuális közéleti vagy kulturális vonatkozásssal köti össze. Az ötperces receptjeit pedig közzé is teszi. Na ebből kanyarints anyagot, mert itt bizony bármi lehet. Újabb reménytelen pislogás után vicces írások születnek, amit esetemben egy kis tájszólás is színez.

Nyári emlékeket fél óra alatt összeszedni – pláne annak, aki szeret minden felett órákat ülni – szintén izzasztó. Az írások alapján viszont végigkísérni élményeinket olyan, mint ott lenni egymással végig. Ria mindig tudja, mi a pontos szándéka: élménybeszámoló, jóleső visszatekintés, és persze a határidőre teljesítés.

Aztán lecserélni egy szerdai órát egy szombati macskakiállításra? Boldogan! Új élmény, új kaland. És még arra is esélyt kapunk, hogy a legjobban sikerült riportokat a publikum számára is felhasználják. Ezúttal nem egymásnak vagy a láda fiának írunk. Ollé!

Giftlist, avagy csak ezt ne írd le soha!

Már a kezdetekkor előkerülnek – és az NTGN-képzésen végig is kísérnek – az olyan általánosan elfogadott szókapcsolatok, melyeket komoly munka kiverni az újságíró-palánták fejéből. Hiszen mindenhol ezzel találkozunk! Közben pedig egy valódi, hozzáértő szakembernek a haja égnek áll ezektől. Tehát itt és most véssük is kőbe, és ne írjuk le többé egyébként se, hogy:

●     került sor, vagy kerül megrendezésre

●     az illetve helyett maradjunk csak a vagy, és mellett

●     a személy az inkább a vonat, férfi, nő a helyes

●     fő… a leves, az emberek számánál a férőhelyes, vagy a tag/tagú az elfogadott

●     események során, ennek kapcsán, minek halmozni? Eseményeken, erről – untig elég ennyi.

●     foganatosít? Ezt hagyjuk meg a rendőrségi szóvivőknek, egyszerűsítsünk, ahol csak lehet.

●     kíván helyett egy akar tanácsos, vagy elég halmozásmentesen alkalmazni, nem kívánnak enyhíteni helyett nem enyhítenek. Pont.

Visszagondolva, összegezve azt hiszem teljes bizonyossággal állíthatom, új kontextusba helyeződtek az elképzeléseink az újságírásról. Hiszen az NTGN képzésén rendszeresen felülmúlják kezdeti elvárásainkat. A kétségbeesésből sikerélmények születnek, az értelmetlen dolgok világosság válnak, az alapvető újságírói képességeink magasabb szintre emelkednek. S hogy az egyik diákot idézzem: így válunk önmagunk egy jobb verzójává!

- Milány Kincső